VAN EGY FÉRFI. Kis tó melletti étterem udvarán ülünk, a tóban teknős, a zöld fűben körülöttünk asztalok, az asztaloknál emberek kisebb-nagyobb társaságban jóízűen beszélgetnek.

Ebédelünk, s közben a baratnőjéről és a mellette ki nem élt szabadságvágyáról mesél, aminek minden részlete:  az azt leíró szavak, a hangszín, a szemmozgások, az arca és a teste által kifejezett érzések, reakciók ismerősek, jó ideje változatlanok. Jól ismerem mind.

Mindeközben szemben velem egy hosszú asztal viszi a figyelmemet. Jobbról is, balról is egy-egy sor ember, s minél fókuszáltabban nézem őket, annál inkább elhomályosodik, elhalványodik az asztal, az emberek teste, s végül csak fejeket látok. Két sor egymás felé forduló fejet. Egy idő után aztán ezek a fejek arcnélkülivé válnak, és kimerevedik előttem a kép. Megáll. Elnémul.

Én pedig ki-belépek ebbe a mozdulatlan filmkockába, és izgalmasan játszadozom ezzel. Csendéletet élek. Lassan be és - kilépkedek a képbe, az emberekbe. Be - és kilépek, be- és kilégzek. Átlélegzem őket. Mindenki bennem. Én mindenkiben.

Majd valami mozdulni látszik. Előttem, lassú ám kecsesen lenge áramlásával bekúszik ebbe az állóképbe egy fátyolszerű repülő fonál. Alig észrevehető, de ahogy a napsugarak fényébe és erejébe beleérkezik, úgy a rajta ülő egymás melletti aprócska pettyeken megcsillan gyöngyházfénye. Gyönyörű ahogy így lebeg a levegőben! Káprázatos! Követem szememmel, mint egy lassított filmet; nem jött sehonnan, és nem tart sehova, mégis tekintetemmel én megyek utána. 

Elér egy fejet, megérinti, éppen csak rátapasztja fonalát, majd tova illan egy másik ebédelő ember fejére, őt is megérinti, majd átszáll a harmadikra. És így tovább, fejekre, s mellkasokra. Összeköti, és kecsesen behálózza az embereket, az asztaloknál, az asztalok körül, majd az utcán sétálókat is, és végül mindenkit. Egyre többeket felvesz ebbe a hálózatba, és így egyre tartalmasabbá és terjedelmesebbé növi ki magát. Nem bekebelezve, inkább átölelve táplálkozik. Növekszik, szétterjed. Felfelé is magasra tör, olyan, mint egy hatalmas, égbe nyúló geo dome szerkezete ... Egy szabályosan megalkotott, lélekzetelállító, gyöngyházfényű, kozmikus rendszer, napfényben megcsillanó, óriási hálózatos egész, aminek minden pontján egy valami másik, kisebb egész ül, ami egyszerre része a nagyobbnak, miközben önmaga is teljes marad. 

Megérkezik a szél, ringatva hullámoztatja, és pajkosan belecsiklandoz ebbe a hálóba.

Felkuncogok.

Kipukkad a kép. Újra mozdulnak az emberek, visszatérnek a hangok, s ebédlőtársamat is élénken érzékelem, mert a férfi még mindig mesél, és mondja, és mondja...Odafordulok felé, fürkészem az arcát. Nem maradtam le semmiről. Vajon ő tudja, miről maradt le?

- Mi történt veled, te csodálatos boszorkány-tündérkirálynő? - kérdi csillogó, kikerekedett kék szemekkel, miközben ajkai a szokásos Clark Gable mosolyt is felrajzolják arcára. 

- Hisz ismersz - mosolygok cinkosan vissza.

VAN EGY FÉRFI. Elutaztunk.

A révész minimális összegért átvitt minket a kicsike szigetre. Majd mintha bezárult volna mögöttünk egy ajtó, mert ahogy a túlpartra léptünk egy egészen más világba érkeztünk. A szigeten várt ránk egy apró faház, az ismeretlen, buja, napsütötte, erejében teli zöld természet közepén. Csend, simogató befogadás, biztonság, és sejtjeimet bizsergető energia járt át. A nap sugara apró végtelen nyolcasokat rajzolt meleg fényével arcomra. Rábíztam magam a szigetre, a természetre, a napsütésre, az illatokra. Az időtlenségre, a belassulásra, és a legyen, ami lenni akar áramlására. A létezésre, az újdonságra, a megismerésre.

Kézenfogva bekísért a házba. Egy félsötét, nyugalmas kis térbe. Megkért, hogy hunyjam be a szemem. Behunytam, és ahogy ott álltunk egymással szemben a mozdulatlan térben, hosszasan hallgattam a légzését, a légzésünket.... Egyszercsak ez a zárt, néma tér tágulni kezdett.

Elkérte a jobb kezemet. - Csak figyelj! - ennyit mondott.

Én pedig figyeltem. Az ujjbegyeimmel, az ujjpercekkel, majd egész tenyeremmel végigvezetett a testén. A teste bal oldalán. Fülétől egészen a térdéig. Különös érzés járt át minden egyes ponton. Minden egyes érzékelés egy éppenhogy és egy végtelen lassú érintésből született, s amint megszületett, lágyan átrezgetett legbelül. Rákapcsolódtam. Érzékelő lettem, egy érzéki helyzetben. Idegszálak stimulálódtak, kapcsolódások jöttek létre. Információk. Közben ajkam is berezgett, és fejtetőmön éreztem a hajszálak csendes elmozdulását.

Gyerekkori emlékek érkeztek, képek, illatok, hangok, érzetek. Láttam, ahogyan drága nagymamám kezével megkeveri a vízbe áztatott kukoricát, amivel kacsákat fog tömni, határozottan éreztem az illatát. Itt. Most. Belenyúlok én is, érzem a kiázott kukoricaszemeket. Itt vannak, az ujjbegyemen, ami ráncosra ázik ki a vízben. Aztán a sütijei, a finom rétesek, ahogy  nyújtja a tésztát, és én nézem, ahogy kiszakad a tészta... aztán kitapintom, hogy a kisült rétes hol szárazabb, hol nedvesebb, hol puhább bőrű. Rücskös, sima, rücskös, sima. Száraz, nedves. Vastag, vékony. Meleg, forró. Tészta, töltelék.

- Nyisd ki a szemed! Hogy vagy? - kérdezi. Mosolyogva nézem őt. Most a szememmel. Égések, plasztikák, gyűrött bőr és húsrózsaszín sima felületek váltakoznak a testén. Mint egy domborzati térképen. Nincs bal mellbimbója. 3 éves korában leforrázta egész teste bal oldalát. Fülétől térdéig súlyosan megégett. 

Szeretem a meztelenségét, több, mintha csak levette volna a ruhát. Nekem ajándékozta az intimitás egyik legnagyobb gyönyörét, megmutatva a számára legkevésbé szerethető részeit, sebezhetőségének és tökéletlenségének eredetét. Álltam, megtisztelve, és szelíden szerettem mindazt a védtelen igazat, amivel összeolvadhattam.

 - Hunyd le a szemed... - súgta. Lehunytam újra. Finoman kibontotta ruhámat ... élveztem, ahogy nehéz súlyával  eloszlik és végigfolyik rajtam az üveg méz, amit mellkasomra csorgatott ... és beöleltem, ahogyan viszontszeretett. Méltósággal. Mézédesen.

Fotó: Pinterest

VAN EGY FÉRFI. Sétálni indulok egy napfényes télvégi reggelen. Friss levegő, csend, figyelem a testem, figyelem a talpam, ahogy érintkezik a talajjal, betonon, füves, nedves földbuckákon. Érzem, ahogyan egyik léptem követi a másikat, összedolgoznak a lábak, micsoda elrendezett egymásra hangolódás.. 

Valaki követ. - Micsoda léptek! - Hallom a vállaim mögött. Egy 55-60 körüli férfi, kis bozontos kutyával. Beér, és mellémszegődik. Nehezen nézek az arcába, mert én olyan teknősbékaszerű vagyok. Helyzetfüggő, hogy teljes szívvel is figyelek-e valakire.

Mesél, hogy figyelt. Messziről, közelről. S követett. Hallgatom. Megnyílik. Családról beszél, feleség, kirepült gyerekek, kutya, séták. Belenézek a szemébe, mintha arról mesélne, mi nincs, miközben arról szól minden szava, hogy mi mindene van.

- Tudja, nagyon hasonlít rá. Nagyon szerelmes voltam, azóta sem éltem meg azt a szerelmet. De volt egy vőlegénye, és a család akkoriban olyan helyzetben volt, hogy beleszóltak a fiatalok dolgába. Ő pedig hozzáment a vőlegényéhez.

Aztán szembeállt velem. A két tenyerébe vette finoman arcomat, és párás, ám mosolygó tekintetét mélyen belémforrasztotta:

- Maga olyan gyönyörű! - Nem húztam el magam. Néztem a könnyező szemét, az elhomályosodott íriszét... A szeretet tükröződött rajta.

Ebben a pillanatban engem szeretett, és nekem fájt. Éreztem őt, átéreztem, hogy a gyász az ár, amiért volt mersze szeretni. Éreztem, mindenkit, aki valaha szerelmes volt, és feltétel nélkül vágyott szeretni. Mindenkinek akad valakije, akiről, miközben tudta, hogy sosem lesznek egymáséi, vagy csak ideig-óráig, mégis elhitte, hogy az időtlenségbe olvadó lágy csendes ölelés vele együtt lehetséges.

Vártam. A sóhaját. A beszorított kilégzésének erejét. Mert a kilégzés megbocsájtás.

Van Egy Férfi. Valójában kettő, ám ők együtt egy s ugyanaz. A homokanimációs festő és a multifunkcionális zenész. Összefolynak. Nézve és hallgatva őket önmagamból ki s önmagamba berepülök.

Homokszemcséken kopogó léptekkel némán szárnyalok

Miközben arcom lepihen fülledt homlokod mögött

Együtt figyeljük, és egy testként, egy lélekként érezzük át a súlyában narancsvörös szárnycsapást

Előttünk, a felmelegedett levegőben szunnyadó emlékképek kuncogva hintáznak

Bennem, benned s a feltámadás létráján

Gyökerek és szárnyak kúsznak és hatolnak hallgatagon, lomhán felfelé, lefelé, kifelé, befelé

Születés és elmúlás, álom és valóság végtelen idősíkjában gyűrűzünk

körbe-körbe

A létezés tükrében megsokszorozódunk

S fényünk visszaverődik az örökkévalóságba.

Szeretem a fákat, formáikat, színeiket, illatukat, simítani a kérgüket, lágyan érinteni a leveleiket, ujjbeggyel megrajzolni leveleik kontùrvonalát, észrevenni a kibuggyanó nedveiket, titkos üregeiket, az árnyékukat, a nagyságukat, átérezni a lengedezõ ágaik ringató táncát és a táncuk zenéjének misztériumát, ahogy a föld alatti láthatatlanban megbúvó titkos összeszövődésüket. A fák ahogy az emberi élet szakaszaiban mi emberek csíráznak, növekednek, bimbóznak, virágoznak, termést hoznak, elszáradnak, megtörnek, öregednek majd elpusztulnak. A fák több generáción át is az emberrel maradnak, együttartanak, összekötnek aggastyánokat újszülöttekkel, még a sosem ismert ősöket is az újonnan érkezőkkel. A gyermekeink születésekor fát ültetünk, az eltávozó szeretteinknek fából készült koporsót választunk. A fa a ciklikusság, az újjászületés szimbóluma. Fémből, kőből készült oszlopok megdermedt hasonlatai az ősi fáknak, amikről a népi hagyományok azt mesélik, hogy összekötik a földet az éggel, a földi embert égi eredetével. Lenyomatunk hasonló. Az embernek szüksége van a fákra, ahogy a fáknak is az emberekre. Oda-vissza ható töltés.

Fogd kézen szerettedet, öleld át, sétálj vele a fák között, s csak érezd a simogató, beölelō békét és bölcsességet.

Narancsos felhők
Csipkefátylas Ölében
Parázslik az ég
Ködpárába bekuckózva mozdulatlan
Bizsereg a reggeli tó
Nedves ajkamra
reményízű bíbort hízeleg a napfény s
Lelket simogatón leheli magát belém a csend.

VAN EGY FÉRFI. Szeretem. "Kis bonobom"-nak hív. Már az első találkozásunkkor arcomat pásztázva majomhoz hasonlított. A bonobók poliamor majmok, és örömüket lelik abban, hogy közösségben együtt maszturbálnak, a nőstények pedig állandóan készen állnak a szexuális együttlétre. Nem vagyok majom. A gyönyörszervem templom. Ebbe a szentségembe egyedül őt engedem be. Szeretném, ha hinné, ez itt az ő és az én, a kettőnk biztonságos, szenvedélyes, szerelmetes, érzéki és gyönyörteljes, tüzes és pihe-puha, mély és rejtélyes találkahelye és otthona. Teljes odaadásban létezünk. Keressük az állaton, az emberen, a vágyon, a születésen és halálon, a létezésen túlit. Egyesülünk. Együtt lüktetünk, együtt izzadunk, együtt lélegzünk. Belefeledkezünk tekintetünkben felsejlő, rég letűnt világok titkaiba, és csodáiba. Eltűnünk, majd újra látszódunk. Elnyeletődünk, majd visszatérünk. Beölelem, majd szabaddá engedem. Hogy szárnyaljon világokon át, életeken át. 

VAN EGY FÉRFI. Álomban találkozunk. Rendszerint hajnali 2-3 után érkezem, nem én irányítom, mégis újra és újra lehetségessé válik a találkozás. Karjaival lágyan magához ölel, majd mozdulatlanul, szótlanul fekszünk az egymásba simuló létezésben. Átadom magam neki, nem birtokol. Nem tudom, hol ez a  találkahely, nem tudom, ki ő, arcát sem ismerem. Nincs milyensége. Nincs megbeszélnivaló sem. A szavak természete halott. Nincs kérdés, nincs válasz. Nincs alany, nincs tárgy. Nincs jelentés. Nincs intellektuális megértés. Van érzés, és nincs érzelem. Van tudás, és a tudó nincs jelen. Van megengedésben történés, és nem történik semmi. Beleolvadás, mélység, egység, észrevétlen lüktetés, lelki érintkezés, melegség, béke, csend, menedék, hazatalálás, megpihenés, eredendő szeretet. Erőfeszítés nélküli semmi van. Senki vagyok, ő is senki.

Reggel kioldom magam, felnyitom lassan szemem egy másik valóságra, és elkezdem a nappalomat. Egy másik világban, ahol mindenki valaki. 

VAN EGY FÉRFI. Egyik kedvelt közös tevékenységünk a főzés. Szeretem. Intimitás. Sosem engedi, hogy a répát vágódeszkán karikázzam fel. - Tessék, itt egy tányér ! - Kis porcelán tányér? - Igen. Ilyenkor fejből működik, és kontrollál, kissé kényszeres is. Máskor ... Hatalmas répája van. Szeretem. Van, hogy megérkezem, és be sem érve a házba már ott térdelek előtte, lángoló szenvedéllyel, kontroll nélkül, ő pedig a kandallónak támaszkodva érzéki sóhajokban örül nekem. Kontroll nélkül. - Úristen, de jól csinálod! - Bárcsak egyszer megmutathatnám a répaszeletelést is. Vágódeszkán. 

Ahogy szeretett tanítóm, Wilbert Alix mondta: 

"You cannot transcend anything you haven't fully experienced." 

Vagyis, semmin nem tudunk túllépni, amit nem tapasztaltunk meg a maga teljességében. Ezt én nem csupán általánosságban a személyiségünk, a tudatunk fejlődésére értelmezem, és élem, hanem annak minden egyes szükségszerű pozitív és negatív, apró részletére is.

Ezért is érzem igaznak Wilbert fent említett mondatát a gyógyítandó és sérült részeink fájdalmára is. Bízom benne, hogy tudatos gyakorlással, ki-ki a maga tempójában, eljut megélésben is oda, hogy a vissza-visszatérő fájásokkal szembenézve képessé válik együtt lenni a sérült részekkel, fájdalmas élményekkel, s végül realizálni azt, mennyire nem egyedül csak bennünk zajlik mindez, és képes lesz  átölelni és együttérezni ezekkel a fájdalmakkal. Biztosan észrevetted már te is, mennyire együtt tudsz rezonálni, mennyire "érted" (nem elmével) azt a másik embert, aki hasonlóban szenved, amiben te, és te is úgy éled meg a kapcsolódást vele, hogy végre valaki megért, lát, a figyelmével vagy éppen fizikailag is átölel téged, és mindazt, amiben most vagy.

Hogyan gyógyíthatók a múlt sebei, fájdalmai?

A következő 3 lépést ajánlom meg, és akármilyen egyszerűnek hangzik, épp az ellenkezője igaz. Nehéz.

Nem 3 pillanat, nem 3 perc, nem 3 hét, és sokszor nem is 3 hónap. Tudatos gyakorlással viszont eljuthatunk oda, hogy bizonyos helyzetekben akár rövidebb idő is elégséges lesz.  

1. Lépés - Elköteleződéssel. Elkötelezetten, kimondod magadnak, hogy nem elkerülöd, és nem is elengeded a múltat és annak fájdalmas élményeit, bármi legyen is az (veszteség, szakítás, gyász, bántalmazás, elhagyás, elárulás, megalázás stb) hanem a benned megérett belső szándékkal beleállsz abba, hogy GYÓGYÍTOD a múltat. Tulajdonképpen ez az, ami a "munka" 80-90% részét lefedi. Mert minden erőddel, és figyelmeddel arra koncentrálsz, tudván, hogy nem lehet, és nem érdemes elmenekülni, mert az nem az autentikus út lenne, és úgy a múlt nehezét akár évekig is cipelheted még magaddal, mert a gyógyulás nem fog végbemenni.  Köteleződj el, mondd ki magadnak: "Nem hunyok szemet a gyógyulás felett, tartson az akár napokig, hetekig, hónapokig, évekig, s akármilyen fájdalomban is teljen el ez az idő, gyógyítom, amit gyógyítanom szükséges."

2. Lépés - Beszélgetés az egoval. Nem, nem leszel bolond! Vannak felismeréseink, amikor is felszínre jönnek például olyan bántalmak, amiket csak felnőttként realizálunk, akár terápia, módosult tudatállapot, ayahuasca szertartás, önismereti munka, vagy tanító kapcsolataink során. Ezekről ilyenkor elhisszük, hogy ha már felismertük, megfogtuk, értjük, és meg is dolgoztuk őket, feloldottuk őket. Mindeközben annyi történik velünk, hogy a tudatosítás után az ego hasonló helyzetekben figyelmeztetni fog, hogy veszély van, "ne menj oda, ne állj szóba, ne létesíts kapcsolatot, ne tedd meg" stb jeleket küld. Védelmezni igyekszik, hogy ne kerülj bele hasonló helyzetbe, hogy aztán újra megéld a fájdalmat, hisz túl sok lenne neked ez újra és újra. Ez is elkerülés. 

Ha tudod, érzed, hogy az ego kontrollja, védelme tart vissza/meg, jusson eszedbe, hogy képes vagy az egot megnyugtatni, és biztosítani számára, hogy amit te most teszel, az szükségszerű, és mind a test, lélek, szellem profitálni fog belőle. Szeretettel és együttérzőn tedd, akár úgy, hogy beszélsz magadhoz, vagy mantrázol, "Minden rendben van, szükségem van rá, hogy végigcsináljam, ez az én legnagyobb hasznomra fog válni, ez a gyógyulás szükségszerű. Ezt követően felszabadultan tudok majd élni, és biztonságosabban létezni az életben." Alan Watts azt mondaná erre, hogy nocsak az ego beszélget egy jót saját magával. Mégsem egészen így történik, mert valahonnan az ego mögül érkezik ez a beszéd, olyan tudatosságból, amiben megtalálható a biztonság, és a bizalom. Az ego ledobja a páncélját, mert pontosan a biztonságérzésre vágyik, amint ez megvalósul, megengedi a gyógyuláshoz vezető utat.

Úgy képzeld el ezt a beszélgetést, hogy ilyenkor úgy beszélünk, mintha egy sérült, bántalmazott kisgyerekhez szólnánk. Megnyugtatjuk. Minél inkább megnyugtatod az egot, annál mélyebben enged majd belemenni a gyógyulás folyamatába.

MIt tegyél? ÜLJ LE A MÚLTADDAL. Tényszerűen lásd meg, ami van! Igen, ülj - le - a - múltaddal, hogy észrevedd, ami van. Mi az, ami veled valóban történt? Ami benned, magadban, befelé történt, ne keress okokat, nem az a lényeg, hogy kívül, mi történt, s az sem fontos, hogy a másik mit tett veled pl. elhagyott a párod. Neked mi és miért fáj? A lényeg most az, hogy az események hatásásra benned mi történik. Mi az a motiváció, ami miatt ragaszkodsz ahhoz, ami már nincs. Legnehezebb része a folyamatnak, főleg ha nagyon érzékeny, vagy empata vagy. Extrém fájdalommal is járhat, hiszen mindez hasonló élmény ahhoz, mint amikor a tűzbe tesszük a kezünket. De tudod, hogy megcsináltad már az első lépést: megengedted magadnak, hogy belemenj a gyógyulás folyamatába, lenyugtattad az egot, ami lecsendesedett és bízik. 

Most ülsz, ebben a csendben, és biztonságban. s tudod, a következőket "elindulok befelé, megyek befelé, be a sebembe, a múltbéli fájdalmas élménybe. Amiről azt hittem eddig, hogy már rég meggyógyult, de ez nem teljesen igaz. Nagyon finoman közelítem meg, finom vagyok hozzá, nem hirtelen felszakítom a sebemet, mert akkor az újra vérezni kezd." Ahogy mész bele gyengéden ezekbe a sebekbe, egyre intezívebbé válnak, egyre jobban átéled őket, de maradsz velük. Ülsz velük, ülsz bennük. Helye van, hogy szomorkodj, hogy sírj, hogy elfájd a veszteséget, amivel most együtt vagy (pl. lehet, hogy gyerekként/ felnőttként elveszítetted az ártatlanságodat, a bizalmadat, a hitedet stb)

FOGADD EL: Kapcsolódj a  fájdalommal, dühvel, szomorúsággal, kiszolgáltatottsággal, egyedülléttel, vagy akár többféle érzelemmel is egyszerre. Egyiket se lökd el magadtól, s ne is tagadd le. Ha segít, akár beszélhetsz  is hozzá, ezzel nőhet a bizalmad, ha pl megszemélyesíted, mert beszélsz hozzá, a lényeg, hogy ne ignoráld, ne vágd el. Mi zavar benne?

ÖLELD ÁT: bármit, ami feljön, mindegy mi az, mert az a TE RÉSZED, a te csodálatos lelked része, mindegy mi történt veled, öleld át, mert nem kívül van, hanem benned, a részedként. Ez nem fog bántani. Öleld át, szeretettel.

Ugyanarról szól ez, mint az, amikor elfogadjuk, hogy a halál az élet része. Bármilyen veszteséggel ülsz most sirasd meg, gyászold el, akár párkapcsolat, akár gyerekkori bántalmazás, hiány stb.

Igen gyakori ez elengedés nehézsége pl. a párkapcsolatok megszakadásakor. Sokan rekednek meg félelemben, mert úgy vélik, hogy amikor szétmegyünk egy párkapcsolatban, ahol erős lélekkapcsolatot éltünk meg, nem akarunk igazán átmenni a gyászfolyamaton. Elutasítjük a gyászfolyamatot, mert attól félünk, ha elgyászoljuk a lelki társat, és végleg elengedjük, akkor soha többé nem jön vissza; inkább együtt akarunk lenni vele, mert köztünk annyira erős lelki kapcsolat van. Mégis, ha vissza szeretnél találni a párodhoz, muszáj akkor is gyászolnod. Ha újra össze is találkoztok, akkor már nem pontosan ugyanaz a 2 ember találkozik össze. Ezért a régit kell elgyászolnod, vagyis menj végig a gyászfolyamaton, sirasd, nyüglődd, fájd el, és ezzel gyógyítsd a múltat, magadat, s akkor leszel képes új jövőt is építeni.

Minden akkor történik, amikor történnie kell.

Energetikailag: ha nem gyászolsz, visszafojtod az energiát az energetikai rendszerben, és stagnálás jön létre. Elakad az energia, az érzelmek, és a gyógyulási folyamat. Az energia pedig nem szeret stagnálni, mozgásban kell lennie, mint a folyó, ami az óceán felé tart.

Ez a "Circle of life", hagyd mozgásban. Persze bele is fáradhatsz a gyógyulás folyamatába, vagy a nehezségekkel való újra együttlétbe, esetleg türelmetlenné is válhatsz, de ne számold a napokat, meddig tart. Ha feljön egy múltbéli érzés, megvan az elköteleződésed, a megengedésed, s csak ülj le, bármikor, bárhol, ahol megteheted, s legyél együtt ezzel az érzéssel. Az is lehet, hogy 20 percet, az is lehet, hogy 3 órát ülsz benne, csak legyél vele. Más energetikát fogsz magadban észlelni másnap. Ha nagyon spirituális vagy, betöltheted fénnyel, vagy bevihetsz bármilyen számodra működőképes spirituális gyakorlatot emellé.

3. Lépés - TONGLEN - Ez egy buddhista gyakorlat. Gyönyörű, intuitív. Lehet hogy már meditáltál, mikor is kilélegzed a negativ energiát, és beszívod a pozitívat. A tonglen ennek pont az ellenkezője. 

Elkezded észrevenni, hogy a fájdalmad, nem csak a tiéd. Pl szex abúzus kapcsán: valaki ezen a bolygón, ugyanezen megy át, legalább 1 ember, ezen a Földön ugyanezt átélte, amit én. Érzed, hogy a fájdalmad, nem csak a te fájdalmad, ez a gyakorlat megmutatja, nem az egyetlen vagy, aki ettől szenved, és nem kell tudnod, ki az a másik, de amint ezt felismered, megnyílik a szíved, megjelenik az empátia, belélegzed a másik és a saját fájdalmadat, majd kilélegzed a szeretetet, az empátiát, az alázatot, az együttérzést. A légzést mindenkire gondolva végzed, aki ezen keresztülment, beleértve magadat is.

A tonglen részletes leírása: Tonglen gyakorlat | Zentai Anna

Ha nagyon elkötelezett vagy, és elegendő erőt érzel hozzá, akár minden nap is végezheted ezt a légzést és intuitív gyakorlatot, ezzel segíthetsz magadon, másokon és akár a bolygón.

Mitakuye Oyasin (All Are Related) (Minden a rokonom)

Elengedni a múltat, mosollyal fordulni a jövő felé? (1.) - EgyüttArt (blog.hu)

A szépség és a csúnyaság bennünk, avagy, ahogy József Attila írta egykor "s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz."

Te hogyan tekintesz magadra? Mit látsz? Mit gondolsz, mit érzel önmagaddal kapcsolatban? Hogyan teszel magadért vagy éppen magad ellen? Mit adsz meg magadnak szeretettel, vagy éppen veszel el magadtól szeretettelenül?

Előfordul veled is, hogy a saját értékeidet, szárnyaidat nyirbálod, vagy éppen teljesen levagdosod? Olyan mértékben is, hogy aztán valóban csúnya is leszel, akár külső akár belső tulajdonságról van szó?

Én csináltam - csendesen önszabotáltam vagy éppen megfeleltettem magam valaki más által megrajzolt képnek, hogy beleférjek az ő képkeretébe. Aztán fájt, szenvedtem, mert belekényszerítettem magamat abba a sérült énképbe, amivé ezáltal redukáltam, és csonkitottam magam én is. Előfordul, hogy mindezt a működést a családi mintáinkból hozzuk, ahogy én is, és aztán meg is kerestem azt a tükröt, ami/aki ezt felerősitette bennem, akár azt, hogy kevesebbnek látszódjak, mint aki valójában vagyok/lehetnék, ha hinnék magamban. Aztán a bántás helyett szeretni kezdtem magamat, jobban, mint addig valaha, odafordultam magam felé alázattal, kedvesen, és elkezdtem értékelni, ami vagyok, s látni, hogy mindezt kreatívan és tudatosan használva, megmutatva, megbecsülve, még mivé lehetek. Gondos, fókuszált munkával letisztogattam a tükörről a pacákat, a koszt, ami homályba fedte a szárnyakat. Ma látom magam, s megelégedettséggel viselek szárnyakat újra, s tudjátok, nem kérkedek velük, aki látja, meglátja, és nekem sokszor az is elég, ha én tudom, hogy ott vannak. Azt is tudom ma már, hogyan vigyázzam, és használjam őket, s az erejüket, szelíden és méltó szeretettel.

Mutatok egy mesét ehhez. Lázár Ervin A hétfejű tündér című meséjét. Ha inkább meghallgatnád, megtalálod itt:  A hétfejű tündér - YouTube.

• Állj egy tükör elé!
• Nézz a saját szemedbe, figyeld a tekintetedet, az arcodat, pásztázd a testedet  fentről lefelé haladva! 
• Meg is érintheted ezeket a testrészeket, ráteheted lágyan az ujjbegyeidet, a tenyeredet, s csak érezd meg, tapasztald, hogy valóban vannak; megadhatod nekik, ami most jól esik, lehet, hogy az egy finom érintés és az is lehet, hogy egy gyengéd, folyamatos simogatás. Adj magadnak erre annyi időt, amennyi csak jól esik! Lehet, hogy egy-egy testrésznél elidőzöl, csak engedd meg magadnak!
• Maradj szemkontaktusban magaddal, és mondd ki hangosan 5 percen át, mi az, ami tetszik, amit szeretsz önmagadon és önmagadban? (Következő alkalommal növelheted  is a perceket!)
• Fejezd be a mondatot: Amikor szépnek látom magam, úgy érzem, hogy............
• Hogyan érzed magad, és mit gondolsz magadról, amikor egyedül vagy?
• Mi az, amire vágysz, és meg is tudod adni magadnak? Tervezd el, mikor, hogyan ajándékozod meg ezzel magad, és  tedd meg! 
• Fejezd be a mondatot: Amikor szeretem magam, úgy érzem, hogy .............
• Fejezd be a mondatot: Amikor szeretnek, úgy érzem, hogy .............
• Mondd magadnak a következő mondatot: "Értékelem magam. Fontos vagyok. Érték az, amivel hozzá tudok járulni a nagy egészhez."

Mi a múlt?

Valószínűleg azt válaszolnád, valami fájdalmas élmény, kapcsolat, helyzet a gyerekkorból vagy a felnőttkorból. Valami, amit valaki elkövetett ellened, vagy éppen te bántottál meg mást, ami miatt szégyent, bűntudatot érzel, és már nem tudod a tettedet megváltoztatni.

Engedd el!

Biztosan hallottad már ezt is. Annyira beleivódott a társadalomba manapság, mert valljuk be, tetszetős. Tegyük fel, hogy egy annyira nehéz terhet cipelsz, hogy sem menni, sem mozdulni nem tudsz tőle, és akkor én azt mondom neked "hé, hát dob le magadról !", te  pedig ledobod, és egyből megkönnyebbülsz.

Az "engedd el!", a "jaj, nem jó neked, ne csináld már magaddal, engedd el" valójában az egónk számára kényelmes és kecsegtető megoldás. Az, hogy csak egyszerűen ledobok valamit magamról, és ezzel letettem, semmissé tettem, nincs, nem kell vele foglalkoznom sem, az lehet, hogy kényelmes, egyszerű, vagy éppen tetszetős - ám illúzió. Méghozzá fájdalmas illúzió. Barátok, kliensek is sokszor megerősítik, hogy "elengedtem", "nincs már dolgom vele", "megoldottam magamban", "elég sokat dolgoztam rajta, hogy elengedjem".

Elengedés

Az elengedés a gyógyulás mellékterméke. Nem tudsz elengedni valamit, amíg nem gyógyítottad meg. Sokszor épp a leglényegesebb lépést kihagyjuk, a múltból egyből a megbocsájtásba ugrunk, miközben a kettő között ott a gyógyulás fázisa is. Lehetetlen ezt a középső részt kihagyni  a folyamatból. Tehát, nem az a kérdés, hogyan engedjem el a múltat, hanem, hogyan gyógyítsam meg a múltat.

Miért is ugorjuk át inkább a múlt gyógyulásának fázisát?

Mert az ego véd, úgy látja az érzelmi traumát, a fájdalmat, ahogyan a test látja a lángoló tüzet. Képzeld el, amikor a láng fölé teszed a kezedet, a tested hirtelen védelemmel reagál, visszahúzza onnan a kezedet. Ugyanígy működik az ego a múlt elengedésekor - leginkább azok esetében, akik különösen érzékenyek, és az érzékenységüket még nem képesek erővé transzformálni.

Halál és gyógyulás

Hogy jön ide a halál? Nemcsak az ego akadályoz, hogy a gyógyulás fázisába beleengedjük magunkat, hanem a halálhoz való viszonyulásunk is, vagyis ahogyan a halállal bánunk. Bonyolult a kapcsolatunk a halálhoz tartozó végességgel is, a veszteséggel is. Amíg nem kerülünk komfortos kapcsolatba a halál tényével, jelenjen meg életünkben az bármilyen formában is, addig nem leszünk képesek komfortosan és jól kapcsolódni az élettel sem. Addig nincs növekedés, születés, kezdetek, amíg nincsenek végetérések és veszteségek, ahogy a természet körforgásában is ezt látjuk, és természetesnek is vesszük, amikor lehullanak a levelek, majd lassan elszürkül, kopárrá, halottá válik egy erdő, majd idővel újra sarjadni kezd a zöld, fakad az élet, előbújnak az állatok, és így tovább.

Nos, hogyan is gyógyítsam a múltat?

... folytatás ITT

Forrás
 Kép: Laura Makabresku
 Tartalom: Christina Lopes, DPT, MPH

A művészetterápiás csoportokon lenyűgöző látni, hogyan is hozzák felszínre, és mutatják meg a résztvevők a veleszületett rugalmasságukat és az erősségeiket a művészet eszközeivel, egy-egy alkotáson keresztül, ami megnyilvánulhat mozgásban, képzőművészeti alkotásban, hangadásban, kreatív írásban egyaránt.

Miközben az alkotó folyamat alakul, gyönyörűen kirajzolódik előttünk az a jelenség is, hogy az alkotás az egészség és a jóllét ereje is, nem csupán a működési zavarok, hiányosságok, patológiák vagy rendellenességek, megoldatlanságok tükre.  Még ha az elkészült alkotások tartalmából az azokról való beszélgetéseink során “diagnosztikus” információkat is kihangosítunk, emellett ugyanúgy megjelenik az résztvevők kreatív felfedezésének és művészi önkifejezésének megelevenedése, amiben fellelhetőek mind a „kellemes élet”, mind az „értelmes élet” ismérvei.

“Kellemes élet”, „értelmes élet”, azok meg mik?

Martin Seligman nevéhez fűződő fogalmak. Egyszer a CNN interjút készített Seligman professzorral, akinek előrebocsájtották, hogy kevés időt tudnak csak adni neki az interjúban, így röviden válaszoljon.

- Professzor úr, Ön szerint milyen a pszichológia helyzete ma?
- Hány szóval válaszolhatok?
- Egy.
- Jó.
- Jaj, úgy látom, így nem lesz az igazi.
- Akkor hány szóval válaszoljak?
- Nos, legyen kettő.
- Dr Seligman, Ön szerint milyen a pszichológia helyzete ma?
- Nem jó.
- Dr Seligman, azt hiszem nem ez az Ön műfaja, újra felteszem a kérdést: Ön szerint milyen a pszichológia helyzete ma?
- Nem elég jó.

“Nem elég jó”. Hogy miért is? Egyszerűen azért, mert fontos, hogy a pszichológia ne csak a betegségek felől közelítse meg az embereket. Seligman nyomatékosítja, hogy a pszichológiának ugyanannyi figyelmet kellene szánnia az erősségekre mint a gyengeségekre és arra kellene törekednie, hogy az emberek teljes életet éljenek. Különbséget tesz a „kellemes élet”, és a „jelentőségteljes/értelmes élet” között. Megfogalmazása szerint a “kellemes élet” az, amit általában boldognak, „boldogságnak” gondolunk. Ez egy olyan élet, ami telis tele van pozitív érzelmekkel, nem jellemző rá a harc, a feszültség, a konfliktus, és megszerezhető benne, illetve megadatott mindaz, amiről az azt élő személy úgy gondolja, hogy magáénak szeretne és/vagy szüksége van rá. 

A “jelentőségteljes/értelmes élet” pedig kéz a kézben jár az önkifejezéssel, a produktivitás érzésével, sőt a mások jóllétét is szolgáló pozitív cselekedetekkel. Az értelmes életnek mindezeken túl elengedhetetlenül része a szorongás, a fájdalom, és az önvizsgálat élménye is.  Szinte elkerülhetetlen, hogy például amikor a boldogság témáját hozzuk be egy csoportba, minduntalan megjelenik az ahhoz fűződő pozitív érzelmek ellenkezője is, vagy az az emlék, amikor éppen elvesztettük a boldogságot, és könnyezünk, gyászolunk, sóvárgunk utána. Ahogy az életben is a dualitás, a fent és a lent, a fény és az árnyék tánca adja meg a teljességet. Amikor átkaroljuk, és kigyakoroljuk ezt a fajta önvizsgálatot, az magával hozhat olyan képességeket, mint a megnövekedett ellenállóképesség, a nehézségekkel való megbirkózás képessége,  és mindez beölelhet bármi fájdalmasat, olyan érzékeny eseményeket is, mint krízis, trauma, gyászfolyamat, veszteségélmények.

Összességében, ha a művészetterápiát nézem, akkor azt gondolom, ez egy izgalmas út mindkét értelemben is, a kellemes élethez, mert támogatón, önmegnyugtatón járul hozzá; és az értelmes élethez pedig azzal, hogy sok esetben megfoghatók általa az elkerülhetetlen kihívásaink, gyengeségeink, hiányzó láncszemeink.

Motiváció

Csikszentmihályi Mihály pszichológus, aki a “flow” fogalmának szülőatyja, mondta, hogy életünk során két erőteljes motiváció vezérel bennünket, amelyek a kreativitás szempontjából egész életünkön át relevánsak.

Az egyik motiváció az az emberi képességünk, hogy élvezni tudjuk a kreatív felfedezést (ez az, ami az evolúciós biológia szerint segített nekünk túlélni és virágozni), és élvezzük az önkifejezést.

A másik motiváció a kreativitásnak az a fiatalító és kellemes minősége, amely lehetővé teszi számunkra az önszabályozást, a relaxációt, és az érzelmi egyensúly helyreállítását, valamint az egészség és a jóllét érzését.

Az egészség szolgálatában

Stuckey és Nobel (2010) is leírják, hogy tulajdonképpen egészségjavító tevékenységet folytatunk amikor részt veszünk kreatív és alkotó folyamatokban, mert olyankor könnyebben tudjuk újra összekapcsolni az érzéseinket a jelentésükkel, sőt megtalálhatjuk az identitásunkat, és megnyílik előttünk a gyógyulásunk lehetőségeinek tárháza.

Röviden a művészi vagy kreatív önkifejezésre való hajlandóságunk és kíváncsiságunk  - akár egyénileg, akár csoportban alkotunk - a rugalmasság, a pozitivitás, az  öröm, a személyes jelentés, és az egészség szolgálatába állítható. Mindezek olyan segító erők, amik megtámogathatnak minket abban is, hogy ellenállóbbak legyünk, amikor bizonyos életesemények kihívást jelentenek.

Pozitivitás

A művészetterápiás csoportok nem csak a kreatív önkifejezést segítik elő, hanem a kapcsolódást a közös élményeken és a közösségen keresztül; továbbá közben az önmagunk és mások iránti együttérzésre is összpontosítunk; a csoport bizalmi légköre olyan felületet, gyakorló teret biztosít, ami arra ösztönzi a résztvevőket, hogy legyen bátorságuk elmondani történeteiket, igazságaikat, vágyaikat az alkotásaikon keresztül.

Fontosnak tartom, hogy mindenki a saját tempójában vegyen részt, és kísérletezzen a kreatív önkifejezés kibontakoztatásával, és a belső folyamatainak megosztásával, valamint éljen a lehetőséggel, hogy inspirációt kapjon másoktól.

Akkor is, amikor fájdalmas élményekről és emlékekről számolnak be a csoporttagok, vagy ezekről kommunikálnak a vizuális képeik, a művészet és az alkotás a pozitivitás érzését is ugyanúgy megadja számukra.

Vigaszt nyújthat az, hogy az alkotás képes kivonni a személyes küzdelmekből, és a figyelem nem csak a negatív, de egyúttal a pozitív érzésekre, a kikapcsolódásra és az önfelfedezésre, valamint “aha-élményekre” is ráirányul. Levonható így az a következtetés, hogy alkotni egy olyan élmény, amely magában foglalja a fájdalom pozitivitássá alakításának lehetőségét, valamint változatos, kalandos és kreatív úton vezet el mind a “kellemes” mind az “értelmes élethez”.

(Felhasznált forrás: Shelley Klammer, Cathy Malchiodi)

Megérintő volt hallgatni egy csoporttag megküzdését, aki a 40-es éveinek közepén, a válási krízisének mélypontján odahaza naponta montázsolt, bevallása szerint, nem csak az alkotás oldó folyamata segített számára, hanem az is, hogy mindeközben megismerte a saját szimbólumait is, emellett erőt és inspiraciót kapott az újrakezdéshez. Elmondása szerint nem mindig volt értelmes, ami kialakult egy-egy képen, de néha elképesztő nagy meglepetések érték “Az első elköltözésemkor csak ültem az üres idegen szobában és néztem ki a fejemből, és nem értettem, mi a frászt csinálok, mire "pazarlom" az energiámat, aztán rájöttem, hogy kimontázsoltam, hogy épp égetem el az előző életemet”.

Próbáljátok ki, csoportban vagy otthon, nektek melyik az a művészi eszköz, ami segíthet feldolgozni, jól lenni, kreatív énetekre rámosolyogni?

VAN EGY FÉRFI. Ülünk az autóban, vezetek. Ő mellettem az anyósülésen, nézi az utat, és izgul, hogy elkésünk. Én is izgulok, hogy megfeleljek neki, és nem késünk el. Előrefigyelek, miközben látom, hogy pirul az arca. Nem tudom, mire, kire gondol. Hatalmas karja nyúlik felém, észrevétlenül bekúszik a vállam mögött. Óriási, kiszáradt bőrű, és lerágott ujjú gyönyörteljes kezével beletúr a hajamba. Szeretem az érintését, felforrósodva belefolyok az ülésbe. - Szeretem az érintésedet – mondom. – Én is. - válaszolja. Kint az útra meredve, mozdulatlanul ülök, vezetek. Bent rázkódva zokogok. Tudom, hogy már nem szeret.

GYÓGYULÁS. A sérülés begyógyításához vezető első lépések 1. elismerjük és 2.elfogadjuk, hogy jelen van.

A gyógyulás folyamatát tehát az elfogadás indítja el. Vagyis tudomásul vesszük, hogy vannak még elrendezni való dolgaink, és mindez az emberi lét tapasztalatához hozzátartozik, akkor is ha fáj, akkor is, ha szenvedünk tőle.
A maszkokat önmagunk védelmére és önmagunk iránti szeretetből tettük fel, ez segített túlélni és alkalmazkodni a családi környezethez. Olyan családba születünk, vagy olyan emberekhez vonzódunk, akiknek ugyanaz a sérülése, mint nekünk. Ennek a valódi oka, hogy kezdetben szeretjük azt, hogy a többiek olyanok, mint mi, így magunkat sem találjuk olyan rossznak.

Sokszor könnyebb és egyszerűbb a mások hibáit felismerni, olyankor nem fogadjuk el őket, meg akarjuk változtatni, miközben észre sem vesszük, hogy amit nem fogadunk el másokban, az az a részünk, melyet magunkban nem akarunk látni, mert félünk, hogy meg kell változnunk. Nem megváltoznunk, hanem meggyógyulnunk érdemes. Ha ismerjük a sérüléseinket, az egy lehetőséget nyújt ahhoz, hogy meggyógyuljunk, és kifejlesszük az önmagunkkal szembeni együttérzést, türelmet, toleranciát.

A könyv nem szentírás, nem stimmelhet a jellegzetességekről szóló írások minden szava, így elsősorban a testi jegyeket figyeld, az hűen tükrözi, ami érzelmi és szellemi szinten történik.

PLASZTIKA. Testi szinten is becsaphatjuk magunkat, legfőképp a nők szépészeti, plasztikai beavatkozásokkal, amikor is átalakítják a testi jegyeket. Ilyenkor önmaguknak hazudnak, de a sérüléseik ugyanúgy megmaradnak. Ha mégis amellett döntesz, hogy plasztikai műtéttel vagy más beavatkozásokkal gondoskodsz az anyagi testedről, előnyödre válik ha megteszed azt, hogy mindeközben tudatában vagy a sérüléseidnek és érzelmi, szellemi és spirituális munkát végzel magadon.

SZÜLŐK. Minél jobban fájnak ezek a sérülések, annál inkább természetes és emberi, hogy haragszunk arra a szülőre, akit felelősnek hiszünk a szenvedésünkért. Később ezt a haragot vagy gyűlöletet átvisszük azokra az emberekre, akik ugyanolyan neműek, mint az a szülőnk, akit a fájdalmunk miatt vádolunk. A szülőnket amiatt is könnyedén hibáztatjuk mert ő a mi sérülésünket hordozó minta, és benne így kénytelenek vagyunk magunkra is nézni. Nem tetszik nekünk, hogy hasonlítunk rá, és tudattalanul inkább azt szeretnénk, ha más mintánk lenne.

A sérülések csak úgy tudnak begyógyulni, ha igazán megbocsájtunk önmagunknak és a szüleinknek.
Ha azonban az öt sérülés közül bármelyiket olyan emberrel éljük meg, akinek ellenkező a neme ahhoz a szülőhöz képest, akit a sérülésért felelősnek tartunk, akkor önmagunkra fogunk haragudni.(pl balesetet generálunk magunknak).

SÉRÜLÉS. Ritka, hogy valakinek csak egy sérülése legyen. Olykor a test felső része az egyik, az alsó része a másik sérülést tükrözi, vagy bal oldala egyiket, jobb oldala másikat. Lehet akár mind az öt sérülése is valakinek, és közben enyhe mind. Minél mélyebb egy sérülés, annál inkább el akarjuk rejteni, tehát kevésbé látszik.

MASZK. Felvesszük mert félünk, hogy újra át kell élnünk egy sérülést. Amint felvettük nem vagyunk többé önmagunk, hanem a maszkhoz kapcsolódó viselkedést tesszük a magunkévá. Mindig úgy cselekszünk tehát, hogy szeressenek minket, és ne veszítsük el a többiek szeretetét. Olyan viselkedést teszünk magunkévá, ami nem felel meg annak, akik vagyunk, hanem valaki mássá válunk. Amikor tudatában vagyunk, hogy felvettük a maszkot, az jó hír, hisz tudjuk már, hogy emögül reagálunk, és a sérülésünk még nincs begyógyulva

HONNAN TUDOD, HOGY MASZKOT VISELSZ?

- ELUTASÍTÁS- MENEKÜLŐ MASZK: pánik, félelemérzés miatt menekülsz, mert a másik elhitette veled, hogy nem vagy fontos. Láthatatlan leszel, visszahúzódó, nem mondasz, nem teszel semmit, így a másik nem tud még jobban elutasítani.

- ELHAGYÁS-FÜGGŐ MASZK: mint egy kisgyerek mindent megteszel, hogy meg inkább rád figyeljenek. Panaszkodsz vagy aláveted magad annak, ami történik, mert azt hiszed, hogy egyedül nem sikerülhet neked. Mindenáron támogatásra vágysz.

- MEGALÁZÁS-MAZOCHISTA MASZK: mindent megteszel, hogy hasznos legyél, mindezt azért, hogy ne érezd megalázva és lealacsonyítva magad. Valahányszor a tetteidet a szégyentől vagy a megaláztatástól való félelem irányítja, ezt a maszkot hordod.

- ÁRULÁS-KONTROLLÁLÓ MASZK: gyanakvó, szkeptikus, szigorú, intoleráns leszel, sok elvárással. A maszkkal erősnek, magabiztosnak akarod mutatni magad, akit nem lehet becsapni, ezért mások helyett még döntést is hozol. Ebben a maszkban nem veszítheted el jó híredet: akár hazugságra is hajlandó vagy ezért. Megfeledkezel a szükségleteidről, és azt teszed, ami ahhoz kell, hogy a többiek megbízható embernek tartsanak, még akkor is, ha te sem bízol magadban, és kételkedsz a döntéseidet és a tetteidet illetően

- IGAZSÁGTALANSÁG-MEREV MASZK: Valahányszor kontrollálod, visszafogod magad vagy kemény vagy magaddal, perfekcionismus uralkodik el rajtad, a merev maszkját viseled. Hangod, viselkedésed, tested, merev, száraz, hideg lesz, önmagaddal szemben dühös, kritikus, intoleráns, türelmetlen vagy.

HOGYAN CSAP BE AZ EGO, MIT HITET EL VELED?

- MENEKÜLŐ: "jól gondját viselem magamnak és másoknak, így nem is érzek elutasítást"

- FÜGGŐ: "jól érzem magam egyedül, senkire sincs szükségem"

- MAZOCHISTA: "az én szükségletem, hogy másokért tegyek, örömöt jelent ez nekem, minden rendben van "

- KONTROLLÁLÓ: "sosem hazudok, tiszta, hűséges ember vagyok, mindig betartom a szavamat, senkitől sem félek"

- MEREV: "nincsenek problémáim, sok a barátom, akik pont annak látnak, aki valójában vagyok"

"Mindannyian valamilyen érzést akarunk kiváltani másokban. Az ürességtől a lélek megborzong, bármi áron kapcsolatot kíván teremteni."

 "Nem vagyunk a sérüléseink.
Valahányszor szenvedünk, azt hisszük, hogy azok vagyunk, akik nem vagyunk. Mikor bűntudatot érzel, mert például épp elutasítottál valakit vagy mert épp igazságtalan voltál valakivel, akkor azt hiszed, hogy elutasítás vagy igazságtalanság vagy."

MAGADAT BÁNTOD, ÉS A SÉRÜLÉST ERŐSÍTED, HA

- MENEKÜLŐ: bénának, értéktelennek, semmire sem jónak tartod magad, azt gondolod semmit sem számítasz mások életében, és valahányszor elmenekülsz egy helyzetből

- FÜGGŐ: feladsz egy tervet, ami lelkesít, nem gondoskodsz eléggé önmagadról, nem adod meg magadnak azt a figyelmet, amelyre szükséged van, betegséget, balesetet, bajt produkálsz, hogy mások figyelmét megszerezd

- MAZOCHISTA: lealacsonyítod vagy másokhoz hasonlítod magad, kövérnek, nem jónak tartod magad, úgy látod hiányzik belőled az akaraterő, azt érzed kihasználsz másokat, előnytelen ruhákat hordasz, koszolod magad, túl sokat eszel, amit nem tudsz megemészteni, hátadra veszed mások felelősségét.

- KONTROLLÁLÓ: hazudsz magadnak, hamis dolgokat hitetsz el magaddal, nem tartod magad az önmagadnak tett elköteleződésekhez. Bünteted magad azzal, hogy mindent te csinálsz, mert nem bízol a másikban, és nem adsz ki neki feladatokat. Ha feladatot adsz a másiknak, akkor folyton ellenőrzöd, mit hogyan tesz, bizalmatlannak, felsőbbrendűnek tűnsz, és eközben nem marad időd magadra sem.

- MEREV: túl sokat követelsz magadtól, nem hibázhatsz, nem tartod tiszteletben a határaidat, stresszt halmozol fel, nem látod a jó tulajdonságaidat, vagy hogy valamit milyen jól csinálsz, nem engeded meg az örömöt magadnak.

MÁSKÉPP IS TEHETSZ

Egy sérülés megteremtése során négy szakaszon haladsz át. A gyógyulás kulcsa abban rejlik, ha ezeken a szakaszokon újra végigmész, DE fordított sorrendben, visszaérve az elsőig, melyben újra önmagaddá válsz.

A gyermek ezeken a szakaszon megy keresztül. 

1. Lézetése első fázisában megismeri az ÖRÖMÖT - amit akkor érez, amikor önmaga lehet
2. Megismeri a FÁJDALMAT - amikor nem áll jogában önmaga lenni
3. VÁLSÁG, LÁZADÁS - folyamatosan ellenszegül, haragszik, válságban van
4. VISSZAVONULÁS – A gyerek, hogy enyhítsen a fájdalmon, visszavonul, és egy új személyiséget hoz létre, hogy azzá váljon, amit a többiek akarnak tőle.

A 3. és 4. szakasz alatt több maszkot (új személyiségeket) hozunk létre, ezek arra szolgálnak, hogy megvédjenek minket a 2. szakaszban átélt szenvedéstől.

Először is tudd, mi(k) a te sérülése(i)d.

2. szakasz: mindaz az ellenállás, amit a könyv olvasásakor érzel, vagy mikor olyan vonásokat fedezel fel önmagadban, amelyeket nem szeretsz, vagy mikor nem akarod elfogadni a felelősségedet, és szívesebben vádolsz másokat a szenvedéseidért. Az ellenkezésed erőssége attól függ, hogy mennyi elfogadás, nyitottság van benned, és hogy milyen mély a sérülésed, mikor tudatára ébredsz annak, ami történik benned.

3. szakasz: engedd meg magadnak a múltbéli szenvedést és haragot, egy szülőddel vagy mindkettővel szemben. Minél mélyebben érzed a szenvedést, melyet a benned élő gyermek érzett, annál több együttérzést fogsz tapasztalni az irányában, és annál mélyebben fogsz áthaladni ezen a szakaszon. Ez alatt a szakasz alatt engeded el azt is, amit a szüleid iránt érzel, és válsz képessé arra, hogy együttérezz az ő szenvedésükkel is.

4. szakasz: újra önmagaddá válsz. Nem hiszed többé, hogy védekezésül maszkokat kell hordanod. Elfogadod, hogy az élet tele van tapasztalattal, melyeknek a célja, hogy megtanítsák, mi szolgálja a javadat. A szeretet gyógyít, új energiát ad, átalakítást hozhat a másokkal való viszonyaidban és testi szinten. Szeretni önmagad annyi, hogy megengeded magadnak, hogy olyan legyél, amilyen éppen vagy, és elfogadod magad akkor is, ha azt teszed másokkal, amivel vádolod őket. Megengeded magadnak, hogy akaratlanul megsérts másokat, elutasítsd, elhagyd, megalázd, eláruld őket, vagy igazságtalan légy velük. Ez fontos szakasz a sérüléseid gyógyulásában.
A valódi szeretet az, hogy önmagad vagy, s felvállalod a következményeket, bármik legyenek is azok.

MEGLEPETÉS: Fel fogod fedezni, hogy minél inkább megengeded magadnak, hogy elárulj, elutasíts, elhagyj, megalázz, vagy igazságtalan légy, annál kevésbé fogsz így tenni. Sokat segít, ha a szülővel is meg tudod beszélni, nem annak fényében, hogy sérültek vagytok, hanem, gyógyító, oldó beszélgetésre gondolok, amiben arról van szó, hogy mindez az élet része, s ahol rákérdezel, ő mit, és hogyan élt meg, veled, a szülőjével, és megélt -e hasonlót, mint te.

HONNAN TUDOD, HOGY GYÓGYULSZ?

- ELUTASÍTÁS- MENEKÜLŐ MASZK: egyre inkább elfoglalod a helyedet, és ki mersz állni magadért.

- ELHAGYÁS-FÜGGŐ MASZK: olyankor is jól érzed magad, amikor egyedül vagy, és ha kevésbé törekszel arra, hogy mások figyelmét megkapd. Az életed kevésbé drámai.

- MEGALÁZÁS-MAZOCHISTA: odafigyelsz a saját szükségleteidre, mielőtt másoknak igent mondanál, képes vagy kérni zavartság nélkül, nem veszel magadra felesleges terheket

- ÁRULÁS-KONTROLLÁLÓ: nem kavarja fel annyira az érzelmeidet, ha valaki vagy valami keresztülhúzza a terveidet, nem kapaszkodsz többé az eredményekbe, nem akarod többé, hogy minden úgy történjen, ahogy te eltervezted, nem akarsz többé a figyelem középpontjába kerülni, büszke vagy magadra amiatt, amit tettél, úgy is jól tudod érezni magad, ha azt mások nem ismerik el.

- IGAZSÁGTALANSÁG-MEREV: megengeded magadnak, hogy kevésbé legyél perfekcionista, hogy hibázz anélkül, hogy haragot éreznél, vagy kritizálnád magad, megengeded magadnak, hogy kimutasd az érzékenységedet, hogy sírj mások előtt, nem félsz elveszíteni a kontrollt, és nem félsz a többiek ítéletétől.

A gyógyulás során megszületik az érzelmi önállóság, vagyis tudjuk, mit akarunk, és képesek is vagyunk megtenni, ami ahhoz szükséges, s ha segítségre van szükségünk, segítséget kérünk. Kevesebb lesz bennünk a harag, szégyen, neheztelés, megnő a belső béke. A sérülések, fájdalmak elnyomására használt hatalmas energia felszabadul.

TÍPUSOK és ERŐSSÉGEIK

ELUTASÍTÁS-MENEKÜLŐ MASZK:

• jó teherbírású, kitartó a munkában
• leleményes, tehetséges az alkotásban, a feltalálásban, az elképzelésben
• különösen jól tud egyedül dolgozni
• hatékony, és számtalan részletre gondol
• jól reagál: vészhelyzetben képes a megfelelő módon cselekedni
• nincs mindenáron szüksége másokra
• vissza tud vonulni, és egyedül is képes boldognak lenni

ELHAGYÁS-FÜGGŐ MASZK:

• ügyes ember 
• nagyon jól tud kérni
• tudja, mit akar
• az igényeiben állhatatos és kitartó
• nem adja fel, ha eltökélten meg akar szerezni valamit
• jó komédiás. Képes megragadni az emberek figyelmét
• természetesen vidám, jókedvű és társasági lény, árad belőle az életöröm
• képes segíteni másoknak, mert érdeklődik irántuk, és tudja, hogyan éreznek
• az adottságát, hogy érzi, amit mások éreznek, képes jó célokra, használni, ha uralja a félelmeit
• gyakran vannak művészi adottságai
• noha társasági lény, az egyedüllétre is szüksége van a feltöltődéshez

 MEGALÁZÁS-MAZOCHISTA:

• merész, kalandvágyó ember bújik meg, aki sok területen tehetséges
• ismeri és tiszteletben tartja a szükségleteit
• érzékeny mások szükségleteire, képes mindenki szabadságát tiszteletben tartani
• jó közvetítő, megbékítő. Ügyesen képes lehűteni a kedélyeket
• jókedvű, képes élvezni a dolgokat, a körülötte lévőket felszabadulttá teszi
• bőkezű, szolgálatkész, altruista természetű
• jó szervező
• elismeri a saját képességeit
• érzéki, képes örömet szerezni magának a szerelemben
• méltóságteljes, és nagyon büszke

ÁRULÁS-KONTROLLÁLÓ: 

• jó főnöki képességekkel rendelkezik, mivel erős, megnyugtató és védelmező
• nagyon tehetséges
• társasági lény és jó komédiás.
• tehetségesen beszél a nyilvánosság előtt
• képes felismerni és az értékének megfelelően kezelni mások képességeit, úgy, hogy segít nekik jobban megbízni önmagukban
  
• képes delegálni a feladatokat - ez segít a többieknek abban, hogy többre tartsák magukat
• gyorsan felismeri, hogyan érzik magukat a többiek, és lehűti a kedélyeket azzal, hogy megnevetteti őket
• képes nagyon gyorsan egyik dologról egy másikra áttérni, és több dologgal foglalkozni egy időben
• gyorsan dönt. Megtalálja, ami kell neki, és azokkal az emberekkel veszi körül magát, akikre a cselekvéshez szüksége van.
• nagy teljesítményre képes számos területen
• bízik az Univerzumban és a belső erejében.
• képes a teljes elengedésre

IGAZSÁGTALANSÁG-MEREV: 

• kreatív, nagy munkabírású
• rendezett, és kitűnő képességei vannak a nagy pontosságot igénylő munkákban
• gondos, nagyon tehetséges a részletekre való odafigyelésben
• tanításhoz képes leegyszerűsíteni, világosan elmagyarázni valamit
• nagyon érzékeny, a saját érzéseit ismerve tudja, mit éreznek a többiek
• tudja, amit tudnia kell az adott pillanatban
• megtalálja a jó embert egy adott feladat elvégzésére, és pontosan tudja, mit kell mondania
• lelkes, élénk és dinamikus
• nincs szüksége másokra, hogy jól érezze magát
• a menekülőhöz hasonlóan tudja, mit kell tennie vészhelyzetben, és meg is teszi azt
• képes szembenézni a nehéz helyzetekkel.

KEZDD EL  ÉLVEZNI AZ ÉLETET!

Forrás. Az öt sérülés - LISE BOURBEAU könyve alapján 

A sérüléseink megakadályozzák, hogy önmagunk legyünk.

IGAZSÁGTALAN, vagyis nem igazságos, nem egyenes, nem méltó, nem becsületes, nem pártatlan.

Az a lélek, aki az igazságtalanság sérülésében szenved, úgy érzi, hogy nem tartják tiszteletben, vagy nem kap meg valamit vagy nem kap annyit, amennyit megérdemel. Az is előfordulhat, hogy éppen attól szenved, hogy többet kap, amit megérdemel, ezért éli meg az igazságtalanságot.

Az IGAZSÁGTALANSÁG sérülésésére való ráébredés 4-6 éves kor közé tehető.

A gyerek ekkor kezdi megélni az egyéniségét, azt, hogy ő egy másoktól megkülönböztethető, teljes értékű ember.

A sérülést főleg az azonos nemű szülővel éli meg, szenved, mert azt látja, hogy ez a szülő hideg, képtelen érezni, és kifejezni magát. Szenved a szülő kritikusságától, szigorától, konformizmusától, komolyságától.

Az igazságtalanság sérülésének rendezésére tér vissza a Földre, így olyan szülőket választ magának, akik segítenek neki újra kapcsolatba lépni ezzel a sérüléssel. Az egyik szülő - sőt, gyakran mindkettő - ugyanettől a sérüléstől szenvedhet, és a gyerek is megérzi ezt. Emiatt le is választja magát az érzéseiről, mindarról, amit érez, így védi meg magát. Elhiteti magával, és a külvilággal is, hogy nem érez semmit, így kívülről merevnek, ridegnek, érzéketlennek is látszik.

A maszkja: A MEREVSÉG.

Nézzük, mik a szembetűnő jellegzetességei a merevnek.

Testi jegyek

• Gyakran fonja össze a karját, zárja a napfonat tájékát.
• Teste egyenes, merev.
• Arányos, legtökéletesebb test az övé.
• Ha férfi, ha nő, szép kerek feneke van.
• Vékony derekú.
• Hajlamos pocakot növeszteni, a nő olyankor behúzott hassal jár.
• A nő szereti a derékban szűk ruhákat, meg is szorítja a derekát. (érzelmek központja, napfonat, vagyis kevésbé érezzen itt)
• Mozdulatai merevek, nem szereti eltávolítani a karokat a testétől.
• Tekintete csillogó, élénk.
• Állkapcsa összeszorított.
• Nyaka merev, büszkeségtől egyenes, néha a nyaki idegek kidudorodnak.
• Teste, különösen a lába és a karja, még a pihenés alatt is feszült.

 Viselkedés

• Mindenáron az igazságosságra és a helyesre törekszik.
• A “mindig helyesen cselekedni” perfekcionistává teszi.
• Azt hiszi, ha minden amit mond, tesz, gondol, tökéletes, akkor az egyben helyes is.
• Saját kritériumai szerint cselekszik, emiatt lehet igazságtalan is, amit ő nem lát.
• Élénk, dinamikus személyiség.
• Már fiatalon meglátja, hogy jobban értékelik, amit csinál, annál, hogy létezik.
• Hamar egyedül is képes gondoskodni magáról.
• Magasan teljesít.
• Címért még többet is képes teljesíteni.
• Fontos számára az érdem, hogy a jó teljesítményért jutalmat kapjon.
• Azt hiszi, mindig muszáj tennie valamit. így teszi a kötelességét.
• Gyakran túlzottan optimista.
• Mindent megtesz, hogy egyedül oldja meg a helyzeteket.
• Nehezen kér segítséget, így hajlamos a kiégésre.
• Mindent megtesz, hogy ne legyenek problémái.
• Ha sokat kap, ám nem dolgozott meg érte túlságosan, akkor úgy érzi, nem érdemli meg, amit kap.
• Nagyon sokat követel önmagától az élet minden területén.
• Nem ismeri a határait, gyakran akkor áll le, amikor már összeomlik.
• Ha tanfolyamra megy, szereti úgy intézni, hogy mindenki tudja, ő nem nyaralni ment, hanem önmagán dolgozni.
• Fontos számára az érdem, nem hiszi el, ha szerencsésnek mondják, mert mindent, ami történik vele, ki akar érdemelni. "Ez nem igazán szerencse, mert nagyon sokat dolgoztam, hogy ide eljussak."
• Gyakran igazságtalanabbnak tartja, ha jobb helyzetben van másoknál, annál, mintha rosszabb helyzetben volna. Ebben az esetben arra is képes, hogy tudattalanul úgy intézze, hogy elveszítse amije van, vagy hogy véget érjen, az a jó., ami történik vele.
• Van, aki inkább panaszkodik, hogy elrejtse, neki több jutott.
• Van, aki azt hiszi, azért mert ő szebb, jobb, tökéletesebb, tehetségesebb úgy igazságos, hogy viszonzásul ad másoknak valamit. Ebből fakad, hogy szeret segíteni másoknak.
• Jobban szereti, ha nem kap semmit, vagy nem fogadja el, amit adnának. Ha elfogadja, viszonozni fogja.
• Elfelejti a kiinduló szükségletet, és ehelyett a szükséglet kielégítéséhez alkalmazott eszközbe kapaszkodik. Ha elhatározza, hogy napi 10ezer lépést megtesz, azt rossz kedve és rossz idő esetén is megteszi. Nem rugalmas.
• Erősen kontrollál, mert azt hiszi, ha elveszíti a kontrollt, igazságtalan lesz másokkal szemben.
• Vonzza, ami nemes, fontos számára a tisztelet, a becsület.
• Szép egyenesen ül a széken. Akár a lábait is összeszoríthatja, és a testtel egy vonalba hozhatja: ez még jobban hangsúlyozza a merevségét. Mikor összefonja a karját, és keresztbe rakja a lábát, akkor nem akarja érezni azt, ami történik.

 Öltözködés

• Sok fekete vagy sötét ruhája van.
• Szeret feszülős, csábos ruhákba öltözni, és szereti, ha vonzónak látszik ettől is a teste.

 Párkapcsolat, szexualitás

• Testileg a legszexisebb, mégis nehezen tud örömöt érezni, megélni, kifejezni, megmutatni mindazt a gyengédséget, amit érez.
• Fiatal merev lányok sokáig tartogatják magukat a nagy Ő-nek.
• Irreálisan idealizált képe van a szexuális kapcsolatról. Amikor végre átadja magát, általában csalódás éri, mert az élmény nem felel meg az ideáljának.
• Szexualitásában is jelen van a jó és a rossz. A nő különösen ügyesen tetteti az orgazmust.
• Minél mélyebb a sérülés annál nehezebb a szexuális kielégülés, orgazmus. Férfi esetén jellemző zavar lehet a korai magömlés vagy akár az impotencia.

  Idő

• Gyakran küzd időhiánnyal, mert túlságosan azt akarja, hogy minden tökéletes legyen.
• Nem szeret, és akar elkésni, de elkésik, mert túl sokáig készülődik.
• Azt hiszi mindig a kötelességét kell tennie, nincs megállás, nincs szabadidő.

 Kommunikáció

• Azt hiszi, ha azt mondja “semmi gond,” attól a nehéz helyzet gyorsabban is oldódik meg.
• Ha csalódás, vagy váratlan esemény éri, akkor is azt mondja “semmi gond”, így saját maga és mások elől is elrejti, mit érez, és rendíthetetlennek mutatja magát.
• A “Hogy vagy?” kérdésre azt válaszolja “remekül”, ha pedig belekezd a mesélésbe és észreveszik, hogy problémákról mesél, a válasza “oh, ezek nem igazán problémák”.
• Ha túl sok kérdést tesznek fel neki, meghurcolásnak, igazságtalanságnak éli meg.
• Mindig biztos az igazában, addig érvel, magyarázza álláspontját, míg igazat nem adnak neki.
• Ha olyasmi hangzik el, amit önmagában hibaként azonosít be, rögtön rákérdez "Mit lehet akkor ezzel kezdeni?" Tippeket akar, hogy a lehető leggyorsabban tökéletessé válhasson. Amikor úgy érzi nem tökéletes, akkor kontrollálni kezdi magát, nehogy látszódjon.
• Amikor merev nő azt mondja “Ne higgyétek már, hogy robotnő vagyok, aki mindenre képes!", valójában önmagához beszél.
• Nehéz a világos kommunikáció: fél, hogy hibázik, rosszkor mondja, kritizálják, túl sokat mond, vagy, hogy nem tetszik valakinek az ő mondanivalója.

 Beszéd és gyakori szavak

• Könnyen túloz.
• Magyarázatában fontosak a részletek, mégsem használ pontos kifejezéseket.
• Számára minden gyakran nagyon jó, nagyon különleges.
• Gyakori szavai “mindig”, “sosem”, nagyon”, “nem világos”, “rendesen”, “pontosan”, “feltehetően”, “biztosan”.
• Ha mások használnak olyan szavakat, hogy “mindig”, “sosem”, nagyon”, megvádolja őket, hogy túloznak, illetve nem konkrétak.
• Jellemző rá a “Jó” “Jól van” mondatkezdés.
• Mondat végén előszeretettel megkérdezi “Igaz?”, hogy ellenőrizze, helyes-e, amit mondott.
• Ha elérzékenyül, nem mutatja ki, de szárazzá válik a hangja, vagy nevet, amit nem mindig értenek mások.

 Betegségek

• Kemény a testével, ő az, aki nem érzi, ha a testének ürítésre van szüksége (széklet, vizelet). Ő képes a legtovább visszatartani.
• Nagyon ritkán beteg.
• Sokszor háziorvosa sincs, viszont vészhelyzetben azt sem tudja, kihez forduljon.
• Bőrbetegségek: távolságtartás, fél, hogy megérintik, hatnak rá. Szégyelli magát amiatt, ahogy mások láthatják őt, vagy amit gondolhatnak róla.
• Teste merev, kemény, ízületei feszültek, szereti ropogtatni az ujjait is.
• Gyakori betegségek, ha mégis vannak: gyulladások, székrekedés, aranyér, merev görcsök, keringési problémák, visszér, pattanás, pikkelysömör, májprobléma, látásprobléma.
• Jellemző rá az idegesség, a kiégés, az álmatlanság.

 Félelmek

• Legnagyobb félelme a hidegség.
• Kerüli az érzékenységével való kapcsolatot: mindent megtesz, hogy melegszívűnek mutatkozzon, annak hiszi magát, nem látja, hogy közben mások hidegnek élik meg őt. Várja, hogy azt mondják ő jó, mert akkor nem érzi magát igazságtalannak.
• Borzasztóan fél a hízástól, hogy tökéletes testét elveszítheti.
• Fél a tekintélytől, mert azt hiszi, annak mindig igaza van.
• Fél a hibázástól.
• Kételkedés önmagában, utólag kételkedik a választása, döntése helyességében, hogy esetleg elmulasztott valamit, máshogyan kellett volna dönteni, választani.
• Elutasítástól is fél, ezért is tesz meg mindent, hogy tökéletes legyen, mert akkor nem utasítják el, azért, aki. Elvágja magát az érzéseitől, hogy kevésbé érezze az elutasítást, mert ő az elutasítás sérülését is magában hordozza.

 Érzelem

• Legmélyebb érzelem: az irigység.
• Szenved, ha másnak több jutott, mint neki, főleg, ha szerinte az nem érdemelte meg.
• Ha neki jutott több, mint másnak, biztosan tudja, hogy mások irigykednek őrá.
• Szégyen: szégyelli magát, és elpirul, ha személyes dolgot mesél magáról, ami arról szól, mit tett vagy nem tett meg.
• Szégyelli magát, és bűntudatot érez, ha csak úgy megvett magának valami szépet, ezért megpróbálja leplezni.
• Bűntudat: erős bűntudatot érez, ha valaki dolgozik, miközben ő nem csinál semmit.
• Harag: leginkább önmagával szemben.
• Haragjában mást támad, valójában önmagára haragszik, mert nem látta a dolgokat helyesen, vagy mert nem jól cselekedett, vagy nem jól ítélte meg a helyzetet.
• Szeretet: nehezen hagyja, hogy szeressék, és szintén nehezen tudja kimutatni a szeretetét.
• Nem fejezi ki, amit valójában érez.
• Nagyon érzékeny, ezért nem hagyja, hogy lelkileg megérintse valami.
• Önleértékelés: hajlamos összehasonlítani magát olyanokkal, akiket jóval tökéletesebbnek tart önmagánál.

 Táplálkozás

• Erősen kontrollálja magát, így bármikor képes a fogyókúrára, hisz azzal olyan kötelességet teljesíthet, amivel közelebb kerül a tökéletességhez.
• Jobban szereti a sósat az édesnél.
• Bármikor jöhet, ami ropogós.
• Előbb lesz vegetáriánus, mint a többiek. Nem biztos, hogy az alkatához illő táplálkozás, de “helyes” döntést akar hozni.
• Mélyen megérintő helyzetben, pl születésnap, nehezen kontrollálja, mit és mennyit fogyaszt.

Az igazságtalanságtól szenvedő ember fogja a leggyakrabban magához vonzani az általa igazságtalannak tekintett helyzeteket.

A könyv szerzője emlékeztet arra, hogy elsősorban a testi leírásra hagyatkozzunk, mert az anyagi test sosem hazudik, gondolatban viszont könnyen el tudunk hitetni magunkkal valamit.

Idős korában, egyre inkább a menekülő vonásai láthatóak rajta, csontritkulás, összemenés, eltűnés. Hisz minden igazságtalanságtól szenvedő személy az elutasítás sérülését rejtegeti. Mikor elutasítást él át nem csak az első évében, hanem később  4-6 éves korban is, akkor úgy dönt, hogy még jobban kontrollálja magát, és olyan tökéletessé válik, hogy sosem fogják elutasítani.

Minél mélyebb az igazságtalanság sérülése, annál igazságtalanabb önmagához, túl sokat követel magától, nem figyel a korlátaira, nem szerez magának örömöt.

Akár magadra, családtagodra, párodra, barátodra, munkatársadra, szomszédodra ismertél rá, akár egy ismeretlen emberen észleled ezeket a jegyeket, légy vele együttérző!

Vigyázzunk egymásra!

Forrás. Az öt sérülés - LISE BOURBEAU könyve alapján

A sérüléseink megakadályozzák, hogy önmagunk legyünk.

Elárulni valakit annyit jelent, mint visszaélni a bizalommal, elmulasztani egy ígéretet, cserbenhagyni, hűtlennek lenni hozzá.

A sérülés 2-4 éves korhoz köthető, ekkor alakul ki a szexuális energia. Freud elmélete szerint 2-6 éves korra tehető az Ödipális-korszak,  az a fejlődési szakasz, amikor a gyermek elkezd kapcsolatba lépni az életerejével, a szexuális erejével, mely a teremtésre való képességét is jelenti, illetve szerelmbe esik az ellenkező nemű szülővel, vagy az ezt a szülői szerepet betöltő személlyel.

Mindent megtesz, hogy megszerezze az ellenkező nemű szülő szeretetét, figyelmét, és megpróbálja megvédeni ezt a szülőt. Ha a vele azonos nemű szülő bántja ezt a szülőt, a gyermek ezt nagyon nehezen éli meg, vádolja az azonos nemű szülőjét, néha még a halálát is kívánja.

Az ÁRULÁS sérülését rendezni akaró lélek olyan szülőt vonz magához, akivel nagy szeretetet, mély és kölcsönös vonzalmat, erőteljes Ödipusz-komplexust él meg.

A gyerek akkor is árulást tapasztal, mikor az azonos nemű szülő elárulva érzi magát a másik szülő által. A gyerek úgy éli meg, mintha az személyesen vele történt volna meg.

Amikor úgy érzi elárulták, megteremti magának a maszkját, az ő maszkja: A KONTROLL.

Míg a mazochista azért kontrollál, hogy ne szégyellje magát, az árulásban sérült azért kontrollál, hogy a kezében tartsa a dolgokat, megtartsa az elköteleződést, valamint hű és felelősségteljes embernek mutassa magát kifelé.

“Felelős, tisztességes ember vagyok, bízhattok bennem."- a mondata.

Legfőbbb jellemzője: az ERŐ.

Testi jegyek

• Erőt, hatalmat sugároz a teste.
• Testéből sugárzik az az üzenet: "Nézzetek rám!"
• Férfinál az erő a vállakban, bicepszben, mellkason mutatkozik.
• Nőnél a csípő erőteljes, minél körtébb alakú a nő, annál erősebb a sérülése.
• A has szintén lehet kidudorodó, keleten ezt “hara erőnek” nevezik.
• Habár erős testalkatú, hátulról mégsem néz ki kövérnek.
• Tekintete szintén erős, csábító. – Átlátja, mi történik körülötte.
• Tekintete kutató, ezzel megfélemlíti, távol tartja a másikat, így védi a saját gyengeségét, sebezhetőségét.
• Extrovertáltabb személyiség esetében a kontroll ránézésre sokkal inkább láthatóbb és könnyebben azonosítható. Az introvertált lehet keskeny vállú, keskenyebb csípőjű is, mert a testi jegyek rejtettebbek.

Viselkedés

• Fontos számára az ereje, a tettereje kimutatása. Erős személyiség.
• Saját feje után megy.
• Szeret első lenni, elsők között lenni, akkor is, ha nem jól csinál valamit.
• Játékszabályokat is felrúg, hogy neki kedvezzen a helyzet.
• Felelős, erős, különleges és fontos akar lenni.
• Kerüli azokat a helyzeteket, amelyekben nem ő irányítja az eseményeket. Ha valakit erősebbnek él meg, visszahúzódik, fél, hogy nem tud vele szembenézni.
• Nagyon magasak az elvárásai önmagával szemben, és meg akarja mutatni másoknak is, mire képes.
• A gyenge vagy tetterő hiányából fakadó viselkedést árulásnak él meg.
• Nehezen fogadja el mások gyengeségét, és a lustaságot is elítéli.
• Nem viseli el, ha kijavítják.
• Ha ő árul el valakit, vagy nem tesz eleget egy ígéretnek, akkor arra kifogást keres, és hazudni is képes.
• Szeret mindent eltervezni, ezzel a kezében tartani.
• Neki van a legtöbb elvárása másokkal szemben.
• Nemcsak elvár, ellenőriz is, hogy azt teszi-e a másik, amit tennie kell, ezzel lecsekkolja, megbízhat-e benne.
• Nehezen képes feladatokat másra hagyni és megbízni a másikban. Esetleg csak könnyű feladatot bíz másra.
• Rosszul viseli azt is, ha valamit meg kell mutatnia, tanítania a másiknak.
• Gyors, nem viseli el, ha mások lassúak. Tőle is ezt követelte meg a szülője.
• Képtelen megélni, és élvezni a jelen pillanatot, folyton a jövőben, vagy az adott helyzettől eltérő dolgokról tervezget.

Például : Amikor például dolgozik, a következő nyaralását tervezi, mikor nyaral, a munkába való visszatérését szervezi, vagy amiatt aggódik, hogy mi történik otthon. – tudni akarja, mi történik.

• Sokat foglalkozik másokkal, úgy érzi hozzá kell tennie mások életéhez, megoldani az életüket, tanácsolni nekik valamit, de ezzel csak azt fejezi ki, hogy kontrollálhatja, hogyan és mit tesznek, ne árulják el, megfeleljenek az ő elvárásainak.
• Fontos neki a hírnév, hogy jó híre legyen, akár hazudik vagy csal is, hogy jó hírét magtartsa.

 Párkapcsolat

• Végletesség jellemzi: vagy összeolvadást él meg, mintha egymás részei lennének a párjával, vagy azt éli meg, mintha el lennének választva egymástól.
• Amíg a sérülése mély, több bizalmat él meg abarátaival, akikbe nem szerelmes.
• Szereti, ha a szexuális kezdeményezés tőle ered.
• Csábító: gyakran használja a csábítást mások manipulálására, és ez általában jól sikerül neki.
• A csábítás a specialitása, és annak mindenféle módját megtalálja. a kontrolláló a csábítást az élet minden területén használhatja, nem csak szexuális értelemben.
• Legtöbbször szép szavaival csábít.
• Ha szeretkezésre vágyik, és a másik visszautasítja, elárulva érzi magát. Nem képes megérteni, hogy a másik szereti, de most nem akar a szeretkezésben összeolvadni vele.
• Gyakran lehet blokkja szexuális szinten, mert nagy szexuális erőt alakított ki magában, de az évek során kifejlesztett félelmeivel ennek az energiának jó részét megakaszthatja.
• Az árulást leginkább a szeretet- vagy a szexuális kapcsolataiban éli meg.
• Ha nem oldotta meg az Ödipusz-komplexust gyerekkorban, akkor túlságosan kötődik az ellenkező nemű szülőhöz, ezért partnereit folyton az ellenkező nemű szülőjéhez hasonlítgatja.
• Lehet, hogy számos elvárása van a partnerrel szemben, főleg azokat várja el tőle, amiket a szülőtől nem kapott meg.
• Szexuális aktus alatt nehezen engedi el magát, mert fél a becsapástól.
• Leginkább ő szeret szeretőt tartani. Nem látja be, hogy ezzel a vággyal - gondolatban vagy cselekedetben - az árulásból eredő sérülését táplálja. (Joós István szerint ellenkező nemű személlyel mély barátságot, lelki barátságot táplálni, szintén szeretőtartás, nem szükséges hozzá szexuális kapcsolat sem.)
• Egy függő (az elhagyásból eredő sérülésben szenvedő) nővel házas kontrolláló férfire jellemző, hogy állandóan mondja a feleségének, hogyan és miért tegye ezt vagy azt. Az ilyen típusú nő pedig ezt csendben tűri. A férfi erősnek hiszi magát ettől, mert irányítja a másikat, de valójában ez csak a függőség egy formája.
• Két kontrolláló együttélése viszont inkább hatalmi harcnak nevezhető.
• Szakítás: ha a szakítást ő kezdeményezi, akkor fél, hogy elárulja a másikat, és hogy az árulással fogja vádolni. Ha a másik szakít, akkor őt fogja árulással vádolni. Ráadásul a szakítás arra emlékezteti, hogy nem volt a kezében a kontroll a kapcsolat felett.
• Mikor elkezd benne kihúnyni a szenvedély, módot talál arra, hogy a szakítás ötlete a másiktól jöjjön. így ő nem vádolható árulással.
• Ő az, aki a leggyakrabban él át válást, szakítást. Félelmei miatt olyan szerelmi kapcsolatokat vonz magához, melyben a partnernek nem áll módjában elköteleződni.
• Nem látja, hogy milyen konfliktushelyzeteket és problémákat teremt azért, hogy ne beszéljen többet valakivel.
• Elválásokat és olyan helyzeteket vonz magához, melyben megtagad másokat, nem látja, hogy fél azoktól. Inkább elhiteti magával, hogy ezek az elválások és megtagadások a legjobbak számára. Azt gondolja, hogy így nem fogják többet becsapni.
• Mivel társasági ember, és könnyen nyit új ismerősök felé, nem látja, hány embert dobott félre az életében. A körülötte lévők ezt könnyebben észreveszik. A szeme is elárulja. Keménnyé válik, és akár félelmet is kelthet, eltávolíthatja a többieket, mikor dühös.

  Idő

• Nem szeret késni, és nem tűri a gyakran késő embereket.
• Ellenkező nemű személyekre gyorsabban ideges lesz a késés miatt.

 Szülők szerepe

• A gyerek gyakran annyira imádja az ellenkező nemű szülőt, hogy nem látja, miben érezhette, hogy a szülő elárulta, és nem ismeri be azt sem, hogy haragudott a szülőre.
• Előfordul, hogy felelős embernek látta az imádott szülőt a másik szülővel szemben, majd később ráeszmél, hogy az a másik, aki nem hozott döntéseket, nem is ő volt a felelőtlen.
• Az árulás sérülésében szenvedő ember gyakran úgy érzi, hogy az ellenkező nemű szülő nem tartotta magát az elköteleződéseihez, és nem felelt meg az ő ideális szülőről alkotott elvárásainak.

 Beszéd és gyakori szavak

• Amikor hallgat, hátradől, és keresztbe fonja a karjait. Amikor beszél, előredől, hogy jobban meggyőzze a másikat.
• Félelmei, megakadályozzák, hogy világosan kommunikáljon és kérjen: félelem attól, hogy nem képes meggyőzni a másikat, hogy hazudik neki, hogy felfedi magát, hogy manupulálják, fél a haragtól stb
• Gyorsan véleményt alkot egy emberről, helyzetről.
• Biztos az igazában. Kategorikusan kijelenti, mit gondol, és mindenáron meg akarja győzni a többieket is erről.
• Gyakori szava: “Érted?”, “Tudtam.”, “Bízz bennem”, “Nem bízom benne”, “Megcsinálom én/egyedül”.
• Nem engedi befejezni a másik mondanivalóját, sokszor közbeszól.
• Ha a másik szól közbe, míg ő beszél, erélyen kifakad "Hagyd, hogy végigmondjam, még nem fejeztem be!"
• Szereti, ha ő mondja ki az utolsó szót.
• Sokszor ad parancsokat és dönt mások helyett, ám ő ezt nem veszi észre.
• Gyakran hazudik, ám fordítva nem viseli el. Szerinte neki a hazugság és az elferdítés ahhoz szükséges, hogy elérje célját, vagy igazolja önmagát.
• Szép szavakkal csábít. Manipulálni is képes.
• Nem szereti azokat a helyzeteket, amikor valaki másról kellene beszélnie, vagy beszámolnia. Árulásnak éli meg.
• Nem szeret olyan helyzetbe kerülni sem, amiben nem tud válaszolni valamilyen kérdésre. Képtelen bevallani, ha nem tud valamit.
• Korábban már említettem, hogy nagy csábító, s legtöbbször szép szavaival csábít.

 Betegségek

• Ha beteg, mindent megtesz, hogy a lehető leggyorsabban meggyógyuljon, és újra a munkájával foglalkozhasson.
• Ha szerettei vagy a vele elkötelezettek betegek, akkor elveszti a türelmét.
• Jellemző betegségei főleg azok, ahol elveszíti a kontrollt: vérzés, impotencia, hasmenés, tehetelenség, bénulás, agorafóbia. 
• Gyakori az emésztőrendszeri probléma, herpesz.

 Félelmek

• Bizalom: nem mer bízni.
• Bizalmatlan, ezért képmutatónak tekinti a többieket. Ő is képmutatónak látszik sokszor.
• Utálja, ha nem bíznak benne, mindeközben nem látja, hogy ő mennyire nehezen képes megbízni másokban.
• Jobban megbízik a másikban akkor, ha nincs szexuális kapcsolata vele.
• Megnyílni sem mer, nem bízza másokra a titkait.
• Nem mutatja meg a sebezhetőségét, mert fél, hogy valaki majd kihasználja azt, és kontrollálni fogja őt. Szereti, ha őt bátornak, elszántnak és erősnek látják.
• Meglepetés: nehéz számára, mert nem tud felkészülni rá, nem az ő kezében vannak ekkor a dolgok. Visszahúzódik, éberen figyel. (ám fordított helyzetben, önmagának megengedi, hogy utolsó pillanatban másképp döntsön valamiben.)
• Fél, ha nem hisznek neki.
• Elköteleződés: fél az elköteleződéstől, és ennél még nagyobb félelme, kilépni az elköteleződésből.
• Azt hiszi, hogy az adott szó megszegése és az elköteleződésből való kilépés egyenlő az árulással. Ezért úgy véli, muszáj megtartania a szavát, ám ha túl sok irányba köteleződik el, rabnak érzi magát.
• Elválasztás: legnagyobb félelme az elválasztás, elválás, szakítás minden formája. lásd Párkapcsolat alatti rész
• Megtagadás: ha megtagadják, az olyan számára, mintha elárulták volna. Nem ismeri fel azonban, hogy hányszor tagad meg másokat azáltal, hogy kizárja őket az életéből. Nem akar például második esélyt adni annak, és soha többé nem akar szóbaállni azzal, akiben elvesztette a bizalmát. "Semmit nem akarok tudni ...-ról!"

 Érzelem

• Düh: dühös magára, ha felad valamit, vagy nincs ereje egy tervét végigvinni.
• Dühös lesz akkor is, ha valami nem halad olyan gyorsan, ahogyan ő szeretné, és különösen ha valami váratlan esemény megzavarja.
• Düh, agresszió lesz rajta úrrá, ha nem az elvárásainak megfelelően történnek a dolgok.
• Neki vannak a legnagyobb kedélyhullámzásai. Egyik pillanatban még szeretettel és figyelemmel teli, a következőben pedig dühös valami apróság miatt.
• Feladata: megtanulni a türelmet, és toleranciát.

 Táplálkozás

• Hajlamos gyorsan enni.
• Ha úgy dönt, hogy táplálkozik, akkor sokat eszik, és élvezi. Akár el is veszítheti a kontrollt.
• Ha viszont nagyon elmerül egy fontos munkában, könnyen megfeledkezik a táplálkozásról. Nem fontos az evés olyankor.
• Gyakran fűszerezi és sózza ízlése szerint az ételeit. Több kontrolláló már az étel megkóstolása előtt megsózza azt.
• Hasonlóan egy beszélgetéshez, a végén hozzáteszi a magáét mindenképp.

Fontos, hogy felismerd: a veled ellenkező nemű szülőd, akivel ezt a sérülést megélted, ugyanezt a sérülést élte és valószínűleg éli meg ma is a saját ellenkező nemű szülőjével. Ha megkérdezed erről, gazdag tapasztalatot szerezhetsz abból, hogy ő mit élt át.

Minél mélyebb az árulás sérülése, annál inkább elárulod a többieket vagy magad: nem bízol magadban vagy nem tartod magad az önmagadnak tett ígéreteidhez. Mindazzal, amit teszünk, de nem akarunk látni magunkban, másokat vádolunk. Ezért vonzunk magunk köré olyan embereket, akik megmutatják nekünk, amit másokkal vagy önmagunkkal teszünk.

A kontrollálóra jellemző viselkedés irányítója a félelem, hogy újra át kell élnie az árulást sérülését. Minden sérülésnek megvannak a saját belső viselkedései és attitűdjei. Az, ahogyan a sérülésből fakadóan gondolkodik, érez, beszél és cselekszik, arra válasz, ami az életben történik.

Lehet, hogy csak egy kis árulásból származó sérülésed van. Szinte lehetetlen, hogy valaki az összes említett viselkedésben magára ismerjen Ha nem vagy biztos magadban, kérdezd meg a hozzád legközelebb álló személyeket, ők mit látnak..

Lehet, hogy ez a te (egyik) domináns sérülésed, és az is lehet, hogy nem. Kövesd a posztokat, a következő írás az 5. Egyben utolós sérülésről, az IGAZSÁGTALANSÁG-ról fog szólni. Melyik a legigazabb?

Akár magadra, családtagodra, párodra, barátodra, munkatársadra, szomszédodra ismertél rá, akár egy ismeretlen emberen észleled ezeket a jegyeket, ne próbáld megváltoztatni, akár ajánlhatod neki a könyvet, és amit leginkább megtehetsz, hogy légy vele együttérző!

Forrás. Az öt sérülés - LISE BOURBEAU könyve alapján

Vigyázzunk egymásra!

Férjemmel közös céget vezettünk éveken át, gördülékenyen és sikeresen működött a vállalkozás, az együttműködés, és mellette a kapcsolatunk is. Majd úgy döntöttem, hogy saját válallkozást indítok, és talán jobban is ment, mint a  férjemmel közös üzletünk. Közben a kapcsolatunk megbicsaklott, már messze nem volt olyan, mint korábban. Egyre több volt a nézeteltérés, és egyre nőtt köztünk a távolság. Elhidegültünk egymástól.

Aztán megértettem, hogy tulajdonképpen versenybe szálltunk egymással. Majd azt is megláttam, hogy a férjem úgy érzi, én cserbenhagytam, vagyis elárultam őt, nincs beleszólása, az én ügyeimbe, másfelé köteleződtem el, nélküle is erős vagyok, nekem ő nem olyan fontos már, bizalmatlanná vált felém, és dühből elkezdett büntetni, átvette a kontrollt a kapcsolatunk felett, mert csak ezen a területen tudta, és egyre inkább azon munkálkodott, hogy ami addig nagyon szép volt a kapcsolartunkban, azt ő dacból, erejét kimutatva lerombolja, és mind férfiként mind társként eltávolodott tőlem. Nem tett bele, nem adott bele, így nem is működött, egyedül nem lehet működtetni egy kapcsolatot, eldől, bedől, elbukik. Elbukott.

Amíg nem láttam tisztán rá az ő sérülésére, mindvégig azt gondoltam, hogy én vagyok a hibás mindenért, azért bánt, kontrollál, hogy rájöjjek, miben hibáztam, miben fejlődjek, és mert úgy alakított, hogy jogosan érezzem nekem kell bűnhődnöm, hisz én nem köteleződöm már el, és egyébként is, én hagytam el őt. 

A sérüléseink megakadályozzák, hogy önmagunk legyünk.

A MEGALÁZÁS annyit jelent, hogy sértő módon lealacsonyítani, megszégyeníteni, megsérteni, meggyalázni valakit cselekedeteiben, méltóságában, önbecsülésében.

Az a lélek, aki a megalázás sérülését jött a világban megoldani, olyan szülőket választ magának, akik meg fogják alázni. Ez a sérülés főleg az anyagi világhoz kapcsolódik, a birtoklás és cselekvés világához. A megalázás sérülését az fogja felkelteni az egyénben, amit csinál vagy nem csinál, illetve amit birtokol vagy nem birtokol.

A MEGALÁZÁS sérülésésére való ráébredés 1-3 éves kor közé tehető.

Gyakran keresni is fogják azokat a helyzeteket, amikben tiltott dolgokat tehetnek meg.

Ebben a sérülésben mindkét szülővel dolgunk van. Van úgy, hogy a megalázás sérülését többnyire az anyával éljük át, viszont ha az apa az, aki ellenőriz, tanítja, mutatja meg, hogyan kell tisztának maradni, stb., akkor a sérülést is vele éljük meg. Az is lehetséges, hogy a szexualitás és a tisztaság területén a megalázás sérülése az anyához kapcsolódik, a tanulás, a hallgatás és a beszéd területén pedig az apához.

A megalázás sérülésében szenvedő ember szégyelli magát a leggyakrabban.

A megalázást megélő gyerek, hogy megvédje magát, felépíti a MAZOCHISTA maszkját, tulajdonképpen a fájdalmat, és a megalázást keresi. Fájdalmat okoz saját magának vagy megbünteti magát, mielőtt más tenné ezt meg. Mostantól a "mazochista" kifejezést használom, amikor a megalázás sérülésében szenvedő személyre utalok, aki ezt a maszkot hordja.

Legnagyobb félelme. A SZABADSÁG.

Téves hiedelme, hogy nem tudná kezelni a szabadságát, ezért tudattalanul megoldja, hogy ne legyen szabad. Azt gondolja, ha ő maga választ, akkor nem fogják mások irányítani, de ezek a döntései az ellenkező eredményre vezetnek, ugyanis még több feladatot, kényszert és kötelezettséget teremt magának. Míg elhiszi, hogy mások megsegítésében megéli a saját szabadságát, a valóságban pont, hogy rabságba veti magát. Amit élete egyik területén a kívánt szabadságáért tesz meg, az rabbá teszi az élete egy másik területén.

Nézzük, mik a szembetűnő jellegzetességei a mazochistának.

Testi jegyek

• A mazochista, mivel koszosnak, szívtelennek, disznónak vagy másoknál kevesebbet érőnek hiszi magát, kövér testet alakít ki, mely miatt szégyenkezik.
• A többlet zsír miatt kövér.
• Teste gömbölyű - úgy tűnik, mintha a háta és a hasa között a teste ugyanolyan vastag volna, mint amilyen széles.
• Ha csak egy-egy testrész kövérkés, pl has, fenék, mellek, akkor a sérülés enyhébb.
• Dereka rövid.
• Nyaka kövér, és púpos.
• Vállai magasan állnak.
• Feszültség lehet a nyakban, torokban, állkapocsban, medence tájékon.
• Szemei nagyok, tekintete ártatlan, gyermeki.
• Nagy, a világra nyitott szeme mutatja az érdeklődését minden iránt, és a vágyát, hogy sokat tapasztaljon.
• Mivel mindenkinek segíteni akar, ezért foglal el a teste annyi helyet. Attól függően hízik, hogy hite szerint mennyi helyet kell betöltenie az életében, ill. mások életében. A teste tükrözi ezt a hiedelmét.
• Testében rengeteg blokkolt energia van. Ha képes lenne megengedni magának, hogy szégyenérzet és bűntudat nélkül, szükségletei szerint szabad legyen, a teste vékonyabbá válna, mert felszabadulna benne az energia.

  Viselkedés

• Vonzza azokat a helyzeteket, embereket, amik/akik megalázzák.
• Nem szeret gyorsan haladni, nem képes gyors lenni, emiatt is szégyenkezik.
• Erősnek akarja mutatni magát, hogy ne kontrollálják mások.
• Magasan teljesít, sok felelősséget bír vállalni. (nagy hátat növeszt: hogy még több terhet a hátára vehessen.)
• Ügyesen olyan helyzetekbe teszi magát, ahol gondját kell viselnie valaki másnak. így egyre jobban megfeledkezik önmagáról.
• Csapdája, hogy hiába tesz sokat, és érzi magát odaadónak, ritkán érzi magát elismerve mindazért, amit tesz.
• Nem veszi észre, hogy azzal, hogy mindent megtesz másoknak, lealacsonyítja és megalázza őket, mert azt érezteti velük, hogy nélküle, maguktól nem képesek rá.
• Sokkal kisebbnek, jelentéktelenebbnek látja magát, mint amilyen valójában.
• Mások szükségleteit figyeli, sajátjait sokszor meg sem tudja fogalmazni.
• Megtesz másoknak olyat, ami saját magának nem.
• Ülés közben széttárja a lábait. Mivel többnyire olyan széket vagy fotelt választ, ami nem felel meg neki, úgy tűnik, hogy kényelmetlenül ül.

Például szívesen kifesti más szobáját, szépíti más kertjét, miközben a sajátjában is szükség lenne ezekre.

• Hajlamos mindenért önmagát hibáztatni, sőt mások hibáját is magára venni, így akar jó embernek tűnni. Olyanért is hajlamos felelősséget vállalni, és hibáztatni magát, ami nem hozzá tartozik, amit nem ő tett.
• Ütköző 2 ember között, ezért is kemény a védőrétege. Bűnbak szerepébe teszi magát. Kötelességének érzi, hogy közbelépjen, és mindent elrendezzen, hogy mindenkinek jó legyen.
• Már azelőtt megbünteti magát, hogy más tenné azt. Mintha ő akarná az első botütést magára mérni, és így felkészülhet a következőkre, hogy azok kevésbé fájjanak.
• Amikor mást büntet, önmagát sújtja.

Pl. egy nő sokat  veszekedett a férjével, mert az gyakran volt el a barátaival, ahelyett, hogy a nővel lenne, Majd elhagzott tőle a  "Ha nem tetszik, elmehetsz!" mire a férje el is ment. A nő egyedül maradt, míg férje boldog volt, hogy elmehetett hazulról a barátaival.

• Szereti a kicsi dolgokat: kis házakat, kis autókat, kis tárgyakat, kis lépéseket, kis falatokat.
• Mikor szabadnak érzi magát, akkor remekül van, maximálisan élvezi az életét: nincsenek korlátai, azt és akkor, és úgy tesz, ahogyan neki jó.
• Amikor megéli, hogy nincsenek korlátai, hajlamos túlzásba vinni a cselekedeteit (főzés, vásárlás, evés, ivás, szex, munka, beszéd stb)

 Öltözködés

• Nagyon szereti a szép ruhákat és azt, ha jól néz ki, ám mivel azt hiszi szenvednie kell, ezt nem engedi meg magának – Amint megengedi, a sérülése gyógyulását láthatjuk benne.
• Hajlamos túl szűk ruhát hordani, ami miatt jól kilátszanak a zsírpárnái

 Párkapcsolat, szexualitás

• Lányoknál megalázó az első menstruáció megérkezése, a mellek növekedése.
• Kontrollálja, szégyelli magát a szexualitás, az önkielégítés terén.
• Befolyásolják a bűn, a mocsok vagy a tisztátalanság, amit a szexualitáshoz köt.
• Minél inkább szégyenletes és mocskos dologként él benne a szex, annál nagyobb a valószínűsége, hogy szexuális zaklatásnak és abúzusnak lesz kitéve, különösen gyerek- és kamaszkorban.
• Világosban nem vetkőzik le. Miközben, ha megengedné magának, a mazochista az, aki a legjobban élvezné a meztelenül mászkálást.
• Tudattalanul megfosztja magát a szexuális örömtől. "Ha szép, vékony testem lenne, túl szexi lennék, és lehet, hogy megcsalnám a férjem" , "Ha szexisebben öltözködnék, provokáló lennék, “Ha szexibben öltözködnék a férjem féltékeny lenne."
• Sokat fantáziál - azonban erről nem mer beszélni, mert szégyelli.
• Mazochista nő, ha szeretkezni vágyik, nem mer szólni erről a társának, mert a saját öröme miatt nem zavarja a társát.
• Mazochista férfi lehet a szexben félénk, vagy épp az ellenkezője nagyon is megszállott.
• Ha képes megengedni magának, hogy szeresse a szexet, és megtalálja azt a társat, akivel elengedheti magát, akkor is nehezen tudja teljesen átadni önmagát, szégyelli megmutatni, mit szeret, szégyelli szabadon engedni a hangját, mert azzal kimutatná, mennyire élvez bizonyos dolgokat.

  Idő

• Meg kell tanulnia megengedni magának a saját, lassú tempóját.

 Kommunikáció

• Félelmei blokkolják a világos, tiszta kommunikációt és azt, hogy kérjen
• Fél, hogy szavaival megbántja a másikat, vagy önzőnek tűnik, ha kinyilvánítja a szükségleteit vagy a vágyait.

 Szülők szerepe

• Sok a tabu, a titok, ami nyomja, feszíti. Szülei gyakran mondják, hogy ami a családban történik, nem tartozik az idegenekre, ezért nem is szabad beszélnie róla. Mindent magában kell tartania.
• Szülei korlátozzák, rengeteg dolgot nem engednek meg neki, kontroll alatt tartják. Ezért testében nagyon sok a leblokkolt energia.
• Az anyját nehéznek, hordandó tehernek érzi.
• Ősszeolvadva él az anyjával, mindent megtesz, hogy ne hozzon rá szégyent.
• Kezdetben megjelennek a saját vágyai, amiket nem tud megélni, beteljesíteni, ezért lassan már nem is lesz kapcsolatban a vágyaival, hogy az anyja rosszallását magára ne vonja.

• Annyira akar tetszeni az anyának, hogy csak azokat a vágyait érzi, melyek tetszeni fognak az anyjának.
• Az anya halálát általában felszabadulásként éli meg, akkor is ha közben szégyent érez, mert mindaddig hagyta, hogy az anyja korlátozza az ő szabadságát.
• Esetleg olyan szimbiózist élt meg az anyjával, hogy az anya elvesztése után agorafóbiás lesz. Sokszor tévesen depresszióval azonosítják be ezt, és akként is kezelik.

 Beszéd és gyakori szavak

• Panaszkodik - miközben nem látja be, hogy önmagának szerzi a nehéz helyzeteket. “30 év után kidobott, mint egy rongyot!”
• Saját magából viccet csinál, és együtt nevet rajta másokkal. Önmagát használja célpontnak, tudattalanul megalázza, lealacsonyítja önmagát. így senki sem sejtheti, hogy a nevetést keltő szavak a szégyenérzettől való félelmet takarják.
• Gyakran használt szava: “kis”, “kicsi” – “Van egy kis időd?” “Lenne egy kis ötletem.”
• A “kövér” szót is gyakran használja, főleg önmaga lealacsonyítására. "Micsoda kövér disznó vagyok!".
• Sokszor mondja a "méltó" és a "méltatlan" szavakat. Méltatlannak találja magát például a szeretetre vagy az elismerésre..

 Betegségek

• Hátfájás – sok magára vett kötelesség miatt.
• Vállak deformálódnak, egyre magasabbra húzza őket.
• Légzési nehézségek - mások problémái megfojtják.
• Lábproblémák: visszér, ficam, törés.
• Májproblémák: betegre aggódja magát másokért.
• Pajzsmirigyproblémák: ki nem mondott szükségletek miatt.
• Hasnyálmirigy probléma: nem képes megadni magának az édességet, amire vágyik.

 Félelmek

• Legnagyobb félelme a szanadság. Ám a körülötte lévők nagyon szabadnak tartják, mert általában talál időt és módot arra, hogy megtegye, amit elhatározott. Nem vár másokra a döntéssel.
• Szégyenkezéstől, megszégyenítéstől nagyon fél, másra is jellemző, de a megalázás sérülésében szenvedő ember szégyelli magát a leggyakrabban.
• Fél a korlátok nélküli helyzetektől, mert úgy véli, olyankor biztosan szégyenletes dolgokat tenne.
• Fél attól, ha magával foglalkozik, nem lesz hasznos másoknak.

Érzelem

• Legmélyebb érzelem a szégyen
• A mazochista nehezen tudja kifejezni a valódi szükségleteit és érzéseit, mert fiatal kora óta fél attól, hogy ő vagy más szégyenkezni fog miatta.
• Az örömszezés nehéz számára, mert amikor örömet, élvezetet okoz önmagának, azzal vádolja magát, hogy olyankor kihasználja a helyzetet vagy a másik embert.
• Elismerés hiányában él – ám amint megérzi, hogy különleges és fontos, még a teste is megváltozik, nem foglal többé “annyi helyet”.
• Mindent megtesz, hogy meg ne sértsen másokat.
• Ha valaki, akit ő szeret boldogtalan, akkor magát érzi felelősnek miatta.
• Kiszolgáltatottságot érez a szeretteivel szemben.
• Hiperérzékeny, a legkisebb dolog is megérinti.
• Könnyebben érez bűntudatot másoknál.
• Undor - saját maga vagy mások miatt is érzi - Gyakran teremt olyan helyzeteket, melyekben undort érez, és az első reakciója az lesz, hogy elutasítja azt, ami/aki undorítja.

 Táplálkozás

• Bűntudatot és szégyent érez bármilyen étel, különösen az általa hízlalónak tartott ételek (pl. csokoládé) fogyasztása miatt.
• Táplálékkal jutalmazza, és vigasztalja magát – örömforrás, segít neki abban, hogy képes legyen folytatni az életét.

Ha a fenti leírásában magadra ismersz, tudd, hogy nem feltétlenül testi szinten, hanem inkább a lélek szintjén kell dolgoznod, hogy felszabadítsd magad és a lelked a megalázásból eredő sérülés alól.

Tudd, hogy amennyiben a viselkedést mindig csak a külső körülményekre és történésekre adott válaszként  működteted, akkor elveszíted a kapcsolatot a szíveddel, és nem érezheted jól magad, nem leszel boldog. Hasznos megfigyelned, melyik pillanatban vagy önmagad, és mikor reaktív.

Ha felismered, hogy az anyád vagy az apád is a megalázás sérülésében szenved, amit megtehetsz, hogy együtt érzel ezzel a szülővel, így jobban megérted az ő reaktív viselkedését, és könnyebben válsz együttérzővé önmagaddal szemben is.

Könyvajánló: A tested azt mondja: szeresd önmagad!

Emlékezz, hogy elsősorban a testi leírásra hagyatkozz, mert az anyagi test sosem hazudik, gondolatban viszont könnyen el tudunk hitetni magunkkal bármit.

Lehet, hogy ez a te domináns sérülésed, és az is lehet, hogy nem. Kövesd a posztokat, a következő írás a 4. sérülésről, az ÁRULÁS-ról fog szólni. Melyik a legigazabb?

Vigyázzunk egymásra!

 A sérüléseink megakadályozzák, hogy önmagunk legyünk.

Elhagyni valakit azt jelenti, hogy otthagyják, és nem foglalkoznak vele többé. Aki elhagy, az hátat fordít, elmegy, és ideiglenesen vagy végleg eltávolodik.

Az ELHAGYÁS sérülése a birtoklás és a cselekvés szintjén van, nem pedig a létezés szintjén, ahogy azt az elutasítás sérülésénél láttuk.

 Például: kisgyermek elhagyva érzi magát, ha az anyja hirtelen valami mással kezd el foglalkozni, nagyon elfoglalttá válik, és azt éli meg, h az anyjának folyamatosan más fontos dolga akad, így azt hiszi mindig így lesz most már, és sosem lesz vele annyit, mint régen.

Ez a sérülés 1-3 éves kor között jelenik meg, és az ellenkező nemű szülővel éljük át.

Aki az elhagyástól szenved, úgy érzi, nem kapott elég érzelmi táplálékot, ezért elkezdi felépíteni a maszkját. Az ő maszkja, amit a sérülés elrejtésére létrehoz, a FÜGGŐ maszkja. A továbbiakban "függő"-nek nevezem ezt a személyt.

A függő hajlamos a leginkább arra, hogy áldozattá váljon. Valószínűleg áldozat az egyik szülője is, vagy akár mindkettő. Áldozat az, aki mindenféle nehézséget teremt az életében, hogy magára vonja a figyelmet, mert azt hiszi, hogy sosem kap belőle eleget. Ezeket ő mégsem nehézségként éli meg, hiszen a problémáinak köszönhetően kapja meg mások figyelmét, és így nem kell elhagyva éreznie magát. Arra törekszik, hogy eléggé fontosnak érezze magát ahhoz, hogy támogatást kapjon, hogy érzezze, számíthat a másikra. Ha elhagynák az jóval fájdalmasabb bármilyen problémánál. A figyelem mértéke nagyon fontos számára, és úgy is sérülhet, hogy megkapta a figyelmet kellő mértékben, de az egyáltalán nem olyan figyelem volt, amire ő vágyott.

Legnagyobb félelme az EGYEDÜLLÉT.

Meggyőződése, hogy nem képes kezelni az egyedüllétet. Ezért kapaszkodik, és tesz meg mindent a figyelemért. Bármire hajlandó, hogy szeressék, hogy ne hagyják ott. "Mit teszek, mivé leszek egyedül? Mi lesz velem?".

Testi jegyek

• Legbeszédesebb, hogy a testből hiányzik a tartás, nem tudja egyenesen tartani a testét, vagyis átvitt értelemben és konkrétan is segítségre van szüksége, semmit sem tud egyedül elvégezni (FÜGGŐ).
• Mély sérülés a hosszú, megereszkedett test.
• Izomzata alulfejlett.
• Görbe hát, nem tudja megtartani azt.
• Támasz iránti szükségletet mutatja a test (segítségre szoruló kisgyermek).
• Állva is, ülve is megpróbál támaszkodni falnak, ajtónak, karfának, másik embernek. Nehezére esik egyenesen tartania magát, háta gyakran előrehajlik.
• Nagy, szomorú szemek az arcon.
• Lábai gyengék.
• Karok néha túl hosszúnak tűnnek, lógnak a test mellett.
• Néha egy-egy testrész a normálishoz képest lejjebb helyezkedik el.
• Petyhüdt, lógó testrészek jellemzik: vállak, karok, mellek, fenék, has, orca, herezacskó.
• Izmosabb, mint a menekülő, de izmaiban nincs tartás, nincs tónus. Ha edz feszessé válhat, ha abbahagyja a sportot, újra petyhüdtté lesz az izom.

 Viselkedés

• Mindent aránytalanul felfúj.

Például, ha a párja nem hívja fel, hogy késik, mindjárt a legrosszabbra gondol, és nem érti, miért okoz a másik neki annyi szenvedést azzal, hogy nem szól.

• Mindig történik vele valami “baj”.
• Gyakran játsza a megmentő szerepét.
• Sok mindent megtesz valaki másért, olyankor dicséretre vágyik, és arra, hogy fontosnak érezhesse magát.
• Olyan felelősségeket is bevállal, amik nem tartoznak hozzá, ezért gyakran megfájdul a háta.
• Döntés előtt mindig támogatásra vágyik - kikéri mások véleményét vagy beleegyezését.
• Döntésképtelennek tűnik, ám valójában csak akkor habozik, mikor nem érzi, hogy támaszkodhat valakire.
• Elvárja a segítséget, a támogatást, úgy érzi, amikor támogatják, akkor szeretik.
• Ha tanácsot is kér, sokszor nem hallgat a kapott tanácsra.
• Lustának tűnik, nem szeret dolgozni. Valójában szüksége van valaki jelenlétére, támogatására, nem szeret egyedül cselekedni.
• Gyakran mégsem bír elviselni másokat.
• Egy kellemes dolog végét elhagyásként éli meg.
• Nehezen tudja elfogadni, ha nemet mondanak neki, és erősködik.
• Eszközei: manipuláció, duzzogás, zsarolás.
• Másokkal együtt sétálva, hagyja, hogy a többiek menjenek elől.
• Megijed attól, ha túlságosan jól boldogul egyedül, fél, hogy akkor senki sem fog vele foglalkozni többet, és majd megtörténik, amit el akar kerülni: elszigetelődik.
• Kedélyállapota hullámzó – egyszer boldog, aztán hirtelen boldogtalan és szomorú, mindenféle ok nélkül, gyakran ő sem érti, miért.
• Nem vallja be magának, de láthatóan szereti a szenvedést.
• Érzi, amit mások éreznek.
• Könnyen sír, könnyen szánalmat kelt.
• Nehezen tudja otthagyni a szeretteit, a munkáját, a házát, egy helyet, egy utazást, egy helyzetet.
• Szétfolyik a székén, vagy a karfára vagy a szomszéd fotelre támaszkodik. A hát felső része előrehajlik.

 Párkapcsolat

• A létezése a reményen nyugszik: az érzelmi reményen.
• Párkapcsolatban a függő a másikra támaszkodik, fogja a kezét, vagy gyakran megérinti.
• Ő hajlamos a leginkább arra, hogy ne vegye észre a párkapcsolatában lévő problémákat.
• Elhiszi magának azt, hogy minden rendben van, mert fél, hogy elhagyják.
• Ha a másik szakítani akar, akkor nagyon szenved, mert - mivel nem látta a problémákat - nem számított erre.
• Amikor úgy érzi, elhagyták, azt hiszi, hogy nem elég fontos ahhoz, hogy kiérdemelje a másik figyelmét.
• Amint egy kapcsolat elmélyül, módot talál arra, hogy a kapcsolat véget érjen.
• Másokat vádol azzal, hogy cserbenhagyták.
• Nem veszi észre, hogy ő maga is cserbenhagy másokat.
• Egy függő férfi lehet, hogy nem akar gyereket, hogy megőrizze a függetlenségét, mert különben akkor többé nem rá irányulna a párja összes figyelme.
• Függő nő azért nem akarhat gyereket, mert tart a sok azzal járó kötelességtől. Ha mégis gyereket vállal, addig szereti, amíg pici, mert akkor tőle függ, így ő addig fontos.
• Az elhagyástól félő személyiség szereti a legjobban a szexet.
• Gyakran használja arra a szexet, hogy a másikat magához kösse, addig is úgy érzi, hogy vágynak rá, hogy ő fontos.
• Gyakran jellemző, hogy jóval több szexet akar, mint a társa.
• Függő nő nem mondja ki, amikor mégsem kívánja a szexet.
• A függő hajlandó elviselni, ha a párja mással is együtt van, amíg nem érzi az elhagyást.

  Idő

• ha a társaságában az órára mer pillantani valaki, hogy megnézze az időt, akkor a függőnek megváltozik az arca. Zavarba jön, mert azt hiszi, hogy valami más teendő fontosabb őnála.

 Ellenkező nemű szülő szerepe

• A sérülést az ellenkező nemű szülő keltette benne újra életre, és minden ellenkező nemű személy újra életre kelti.
• Ez a szülő ugyanezt a sérülést élte meg az ellenkező nemű szülőjével - vagyis a személynek, a vele azonos nemű nagyszülőjével!

 Beszéd és gyakori szavak

• Szereti hangoztatni, mennyire függetlennek érzi magát. Azonban ez csak erősíti és elrejti az elhagyás sérülését, mert nincs begyógyulva.
• A “hagyni" szó puszta elhangzása - akár telefonon is - érzelmeket kelt benne.
• Gyakori szavai a “hiányzik”, az “egyedül”.

Betegségek

• Gyerekkorban gyakran volt beteg, gyenge, vézna.
• Asztma: nehézzé és kellemetlenné válik a kilégzés - többet vesz el, mint kellene, és nehezére esik visszaadni.
• Hörgőproblémák - ez annak a jele, hogy úgy tűnik számára, nem kap eleget a családjától, és túlságosan függ tőlük.
• Törékeny emésztőrendszer – érzelmi síkon nincs megfelelően táplálva.
• Hisztéria – olyan gyerekhez hasonlatos, aki attól fél, hogy nem jut anyatejhez, és el fogják hagyni. Ezért mutatja ki olyan zajosan az érzelmeit.
• Depresszió – képtelen elérni, hogy úgy szeressék, ahogy arra ő vágyik, és figyelemszerzésül szolgál a depresszió.
• Migrén – nem lehet önmaga, elzárja magában a "Vagyok" állapotot.
• Továbbá: hátpanaszok, gyógyíthatatlan betegségek, alacsony vércukorszint, cukorbetegség.

 Félelmek

• Legnagyobb félelme az egyedülmaradás.
• Ezt nem veszi észre, mert úgy intézi, hogy ritkán legyen egyedül. Ha mégis egyedül van, képes elhitetni magával, hogy jól van, és nem veszi észre, hogy lázasan keresi az elfoglaltságot, hogy elűzze az időt. 
• Azt hiszi, minden sokkal jobb, ha van vele valaki.
• Az elszigeteltség érzése mögött tudattalan szinten elzárkózik az elől a személy vagy dolog elől, melyet annyira szeretne maga mellett tudni. Nem nyílik meg a szóban forgó dolog vagy személy fogadására, mert fél, hogy nem lesz képes kezelni azt.
• Agorafóbia: fél minden olyan helyzettől, ahonnan nem tudna könnyen kiszabadulni, vagy szükség esetén nem kapna segítséget, pl fél a szűk és körbezárt helyeken.

 Érzelem

• Legerősebb érzelem, amit érez: a szomorúság.
• Érzi, de nem érti, honnan jön. Azért, hogy ne érezze, mások társaságát keresi.
• Elmozdulhat a másik végletbe is: visszahúzódik, és lemond annak a személynek, helyzetnek a társaságáról, aki/ami a szomorúságát vagy a magány érzését okozza.
• Nem veszi észre, hogy olyankor, mikor lemond valakiről vagy valamiről, ő az, aki elhagy.
• Ha válságba jut, akár az öngyilkosságra is gondolhat.
• Fél az autoritástól: azt képzeli, hogy akinek a hangja vagy a megjelenése tiszteletet kelt, az nem akar foglalkozni vele. Ezeket az embereket közönyösnek és hidegnek tartja.
• Ezért is nagyon kedves, szeretetteljes, és figyelmes másokkal, mert azt hiszi, akkor ők is olyanok lesznek vele szemben, és nem hidegek, érzéketlenek.
• Szégyelli magát, amikor elhagyja magát, vagy valaki mást.

 Táplálkozás

• Képes úgy sokat enni, hogy közben nem hízik.
• Hajlamos a bulímiára. - olyankor valójában az ellenkező nemű szülőjével próbál táplálkozni, annyira hiányzik neki.
• Ha nincs az életében olyan ember, aki a hiányzó szülőt helyettesíti, akkor az áttétel a táplálékra fog irányulni.
• Jobban szereti a lágy táplálékot a szilárdnál.
• Lassan eszik, hogy hosszabb ideig tartson az élvezet és a figyelem.
• Nem szeret egyedül enni.
• Nem szeret semmit sem hagyni a tányéron.

Ha ez a te sérülésed, tudd, hogy minél mélyebb az elhagyás sérülése, annál jobban elhagyod önmagadat (vagyis lemondasz magadról) vagy másokat, bizonyos helyzeteket vagy megvalósítandó terveket.

Elsősorban a testi leírásra hagyatkozz, mert az anyagi test sosem hazudik, gondolatban viszont könnyen el tudunk hitetni magunkkal bármit.

Ahhoz, hogy gyógyítsd ezt a sérülést, fontos, hogy újra önmagad légy, és ne hidd, hogy az élet elhagyással teli. Ha kételkedsz, hasznos, ha egyeztetsz a téged jól ismerő emberekkel is, hogy egyetértenek-e veled.

Mindazzal, amit teszünk, de nem akarunk látni magunkban, azzal könnyedén vádolunk meg másokat. Ezért vonzunk magunk köré olyan embereket, akik megmutatják nekünk, amit másokkal vagy önmagunkkal teszünk.

 Lehet, hogy meglátod, hogy ez a te domináns sérülésed, és az is lehet, hogy nem. Kövesd a posztokat, a következő írás a 3. sérülésről, a MEGALÁZÁS-ról fog szólni. Melyik a legigazabb?

 Akár magadra, családtagodra, párodra, barátodra, munkatársadra, szomszédodra ismertél rá, akár egy ismeretlen emberen észleled ezeket a jegyeket, légy vele együttérző!

Vigyázzunk egymásra!

"Én csak azért mentem terápiába, mert rettenetesen fájt az, hogy az első házasságomnak is vége lett, és a másodiknak is vége lett. Rettenetesen fájt a szívem, és tragédiának éreztem, hogy otthagynak vagy megcsalnak a feleségeim. A terápia első hónapjában jöttem rá, mert az analitikus rámutatott, hogy valahogyan sikeresen rábírom a feleségeimet, hogy három és fél év után csaljanak meg. Először azt hittem, hülye. Miért tenném én ezt? Akkor rámutatott arra, hogy három és fél éves voltam, amikor az anyámat elvitték Auschwitzba, az apám elment munkaszolgálatba, a nagyanyámat elvitték a gettóba, és valahogy a kis András elhatározta, hogy a kapcsolatok nem tartanak tovább, mint három és fél év. Valahogy, a tudatomon kívül rávettem mindkét feleségemet arra, hogy ismételjék meg az eredeti traumámat. Hát ki gondolt volna erre? Ha azt kérdezed, még ma is csinálok-e ilyeneket, hát az Isten tudja!"

Feldmár András

Forrás. Az öt sérülés - LISE BOURBEAU könyve alapján

 A sérüléseink megakadályozzák, hogy önmagunk legyünk.

Ne keverjük össze az elutasítást az elhagyással. Az elhagyás, amikor valami vagy valaki másért eltávolodsz, azt mondod „erre nem vagyok képes”.  Az elutasítás, amikor ellököd magadtól a másikat, kilököd az életedből, azt mondod „nem akarom".

Az ELUTASÍTÁS a legkorábban megmutatkozó sérülés. Az azonos nemű szülővel éljük meg.

Az a lélek, mely ennek a sérülésnek rendezésére tér vissza a Földre, az elutasítást a születésétől fogva, sőt sok esetben már a születése előtt is tapasztalja. (pl. nem kívánt baba, v más neműnek várták, módosult tudatállapotban az anyaméhben picike, kevés helyet foglal, sötétben van). Ám előfordul az is, hogy a szülő nem utasítja el a gyermeket, az mégis elutasítást él meg felőle, akár apró semmiségek miatt is.

Az első pillanattól kezdve, amikor elutasítást él meg a baba, elkezdi felépíteni a MENEKÜLŐ maszkját. A menekülőre jellemző viselkedések irányítója a félelem, hogy újra át kell élnie az elutasítás sérülését.

Annyira fél a sérüléshez kötődő fájdalom újraélésétől, hogy mindent megtesz, nehogy be kelljen vállalni: ő maga az oka, hogy úgy érzi, elutasítják. Miközben, akik elutasítják őt, azért jelennek meg az életében, hogy megmutassák, hogyan utasítja el saját magát.

Testi jegyek

 – el akar tűnni, s mivel kételkedik abban, hogy joga van létezni, ránézésre is úgy tűnik, mintha nem testesült volna meg egészen

• Vékony.
• Összehúzódó.
• Kevés helyet foglal.
• Teste két oldala nem egyforma..
• Dereka szintjén a teste felső és alsó része el van választva egymástól, „nem áll 2 lábbal a földön”
• Vállak előrefordulnak.
• Karok gyakran a testhez tapadnak, és mintha megálltak volna a növekedésben.
• Arca, szeme pici, üres tekintetű, nincs jelen, mintha maszkon keresztül nézne kifelé.
• Arca két oldala teljesen különböző lehet, mintha nem lenne befejezve az egyik oldal, hiányzik valami
• Mélyedés a háton, hason, mellkason, nagyon vékony boka.

*Nem minden fenti jegynek kell megfelelni, lehet menekülő az is, aki elég nagy testű, de az arca és a szeme kicsi, vagy nagy testű, de aránytalanul vékony bokájú ember. Ha a testnek csak egy része felel meg a menekülő jellemzőinek, akkor az elutasítás sérülése kevésbé erős.

Viselkedés

• Jól viselkedő, nyugodt gyerek.
• Képzeletbeli világában játszik.
• Szeret iskolába járni – ám ha elutasítják a saját világába menekül.
• Azt akarja, hogy észrevegyék, hogy létezik.

Például gyerek elbújik: Azt akarja, hogy megtalálják, hogy észrevegyék, hogy létezik. Ez a gyerek annyira nem hisz abban, hogy joga volna létezni, hogy olyan helyzeteket kell teremtenie, melyekben bebizonyíthatja azt.

• Túlságosan féltett gyerek – azt mondják, túl kicsi ehhez meg ahhoz – mivel túlságosan óvják, féltik, azt éli meg, hogy nem fogadják el annak, aki, elutasítják a képességeit és számára az, hogy szeretik, egyet jelent azzal, hogy megfojtják, megfullad
• Szeret nem kötődni az anyaghoz, nem érti, mit keres ezen a bolygón, nem vonzza a pénz, a vásárlás stb
• Szellemi szféra, spiritualitás otthonos számára
• Menekülő nők szexuális téren elutasítást generáló helyzeteket teremtenek
• A magányt keresi, mert fél, hogy ha túl sok figyelmet kapna, nem tudna vele mit kezdeni. Mintha túl sok volna neki önnön létezése.
• Állandóan alábecsüli, és a nála jobbakhoz hasonlítja önmagát, ezért azt hiszi, hogy kevésbé jó másoknál.
• Nem látja, hogy bizonyos területeken ő jobb a többieknél.
• Nehezen tudja elhinni, hogy valaki őt választhatja barátnak, házastársnak, vagy hogy az emberek valóban szerethetik őt.
• Legszívesebben földön ül, vagy széken ülve felhúzott lábakkal, ha lába nincsen szilárdan a földön, könnyebben elmenekülhet
• Gondolatai szétszórtak
• Gyakran mondja vagy gondolja, hogy amit mond vagy tesz, az értéktelen.
• Mikor túl sok figyelem irányul rá, szétesik, és fél, hogy túl sok helyet foglal
• Mindenben, amit csinál, a tökéletességet keresi. A perfekcionizmusa akár rögeszméssé is válhat.
• Azt hiszi, ha hibázik, ítélkezni fognak fölötte. Számára az ítélkezés az elutasítással egyenértékű.
• Mivel nem hisz abban, hogy a lénye tökéletes, pótlékként abban próbálja elérni a tökélyt, amit csinál. Összekeveri a létezést a csinálással.
• Tánc: nem szeret különösebben táncoln, ha mégis akkor keveset mozog, és visszahúzódik, hogy ne vegyék észre. Azt sugározza magából: Ne nézzetek túlságosan!

 Idő

• Annyira tökéletesen akar mindent megcsinálni, hogy minden feladathoz a szükségesnél több időt vesz igénybe. Ezzel további elutasítást vonz magához a többiek részéről. 

Azonos nemű szülő szerepe

• Az elutasítás sérülését a vele azonos nemű szülővel éli meg.
• Ő az a szülő, aki tanít szeretetet kapni: hagyni, hogy szeressenek.
• Ő az a szülő, aki először ébresztette fel a már azelőtt is létező sérülést. Természetes és emberi reakció, ha ezt nem fogadjuk el, és haragszunk rá.
• Ha nem fogadja el ezt a szülőt, önmagát sem fogadja el.
• A menekülő hiszi, hogy addig nem lesz teljes értékű ember, amíg nem sikerült elhódítania ennek a szülőnek a szeretetét.
• A legkisebb megjegyzésére is nagyon érzékeny, és könnyen érzi úgy, hogy a szülő elutasította.
• Könnyen térhet át a nagy szeretet időszakából a nagy gyűlölet időszakába. Végtelenül erős a szenvedése. 

Beszéd és gyakori szavak

• Hangja fakó és gyenge.
• Keveset beszél.
• Ha sokat beszél, akkor ezzel próbálja meg jó színben feltüntetni magát. Ezért a szavai mások szemében gőgösnek tűnhetnek, mintha felülről beszélne, miközben nem.
• Ha valaki félbeszakítja beszéd közben, az első gondolata az, hogy a személye nem fontos, és elhallgat.
• Ha kérni akar valamit, de az illető elfoglalt, inkább lemond róla, és nem szól semmit.
• Tudja, mit akar, de nem mer kérni, mert azt hiszi, hogy a dolog nem elég fontos ahhoz, hogy zavarjon vele másokat.
• Gyakori szavai: „béna”, „nincs”, „nem létezik”, „eltűnni”, „pánikolni” 

Betegségek

• Gyakori a bőrbetegség – "ne érjenek hozzám!"
• Allergia
• Hasmenés - mert még mielőtt a testnek lenne ideje feldolgozni a tápanyagokat, elutasítja az élelmet, hasonlóan ahhoz, ahogy önmagát vagy egy számára kedvező helyzetet elutasít.
• Szívritmuszavar – ki akar ugrani a szíve, elmenekülés nehéz helyzetből
• Légzési problémák - különösen pánik idején.
• Hányás – „legszívesebben kihánynám” vágya, egy személy vagy egy helyzet elutasításakor, undor érzésekor.
• Továbbá: ájulás, kóma, alacsony vércukorszint, diabétesz, öngyilkosságra hajlamos depresszió, pszichózis.

Félelem

• Legnagyobb félelme a pánik.
• Jobban szeret eltűnni, mert tudja, hogy mikor pánikol, megkövül, és nem képes mozdulni.
• A pániktól való félelem miatt gyakran elveszti az emlékezetét.
• Az ellenkező nemű szülővel vagy emberekkel nem ugyanazt a félelmet érzi. Velük könnyebben szembe tud nézni. 

Táplálkozás

• Hajlamos az anorexiára - ezzel a módszerrel próbál meg eltűnni.
• Kicsi adagok.
• Amikor nagyon fél, gyakran eszik édességet.
• Gyakrabban választja a menekülésre az alkoholt vagy a kábítószert.

Miután olvastad emlékezz az életedre, játszd le újra, s csak figyeld, milyen módon jelenik meg az elutasítás: belső megélésként, külső megnyilvánulásokban, legközelebbi kapcsolataidban, és akár nagyobb közösségben/szervezetben/társadalmi szinten.