VAN EGY FÉRFI. Álomban találkozunk. Rendszerint hajnali 2-3 után érkezem, nem én irányítom, mégis újra és újra lehetségessé válik a találkozás. Karjaival lágyan magához ölel, majd mozdulatlanul, szótlanul fekszünk az egymásba simuló létezésben. Átadom magam neki, nem birtokol. Nem tudom, hol ez a találkahely, nem tudom, ki ő, arcát sem ismerem. Nincs milyensége. Nincs megbeszélnivaló sem. A szavak természete halott. Nincs kérdés, nincs válasz. Nincs alany, nincs tárgy. Nincs jelentés. Nincs intellektuális megértés. Van érzés, és nincs érzelem. Van tudás, és a tudó nincs jelen. Van megengedésben történés, és nem történik semmi. Beleolvadás, mélység, egység, észrevétlen lüktetés, lelki érintkezés, melegség, béke, csend, menedék, hazatalálás, megpihenés, eredendő szeretet. Erőfeszítés nélküli semmi van. Senki vagyok, ő is senki.
Reggel kioldom magam, felnyitom lassan szemem egy másik valóságra, és elkezdem a nappalomat. Egy másik világban, ahol mindenki valaki.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.