VAN EGY FÉRFI. Szeretem. "Kis bonobom"-nak hív. Már az első találkozásunkkor arcomat pásztázva majomhoz hasonlított. A bonobók poliamor majmok, és örömüket lelik abban, hogy közösségben együtt maszturbálnak, a nőstények pedig állandóan készen állnak a szexuális együttlétre. Nem vagyok majom. A gyönyörszervem templom. Ebbe a szentségembe egyedül őt engedem be. Szeretném, ha hinné, ez itt az ő és az én, a kettőnk biztonságos, szenvedélyes, szerelmetes, érzéki és gyönyörteljes, tüzes és pihe-puha, mély és rejtélyes találkahelye és otthona. Teljes odaadásban létezünk. Keressük az állaton, az emberen, a vágyon, a születésen és halálon, a létezésen túlit. Egyesülünk. Együtt lüktetünk, együtt izzadunk, együtt lélegzünk. Belefeledkezünk tekintetünkben felsejlő, rég letűnt világok titkaiba, és csodáiba. Eltűnünk, majd újra látszódunk. Elnyeletődünk, majd visszatérünk. Beölelem, majd szabaddá engedem. Hogy szárnyaljon világokon át, életeken át.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.