Művészetterápia - Pozitivitás - Egészség

A művészetterápiás csoportokon lenyűgöző látni, hogyan is hozzák felszínre, és mutatják meg a résztvevők a veleszületett rugalmasságukat és az erősségeiket a művészet eszközeivel, egy-egy alkotáson keresztül, ami megnyilvánulhat mozgásban, képzőművészeti alkotásban, hangadásban, kreatív írásban egyaránt.

Miközben az alkotó folyamat alakul, gyönyörűen kirajzolódik előttünk az a jelenség is, hogy az alkotás az egészség és a jóllét ereje is, nem csupán a működési zavarok, hiányosságok, patológiák vagy rendellenességek, megoldatlanságok tükre.  Még ha az elkészült alkotások tartalmából az azokról való beszélgetéseink során “diagnosztikus” információkat is kihangosítunk, emellett ugyanúgy megjelenik az résztvevők kreatív felfedezésének és művészi önkifejezésének megelevenedése, amiben fellelhetőek mind a „kellemes élet”, mind az „értelmes élet” ismérvei.

“Kellemes élet”, „értelmes élet”, azok meg mik?

Martin Seligman nevéhez fűződő fogalmak. Egyszer a CNN interjút készített Seligman professzorral, akinek előrebocsájtották, hogy kevés időt tudnak csak adni neki az interjúban, így röviden válaszoljon.

- Professzor úr, Ön szerint milyen a pszichológia helyzete ma?
- Hány szóval válaszolhatok?
- Egy.
- Jó.
- Jaj, úgy látom, így nem lesz az igazi.
- Akkor hány szóval válaszoljak?
- Nos, legyen kettő.
- Dr Seligman, Ön szerint milyen a pszichológia helyzete ma?
- Nem jó.
- Dr Seligman, azt hiszem nem ez az Ön műfaja, újra felteszem a kérdést: Ön szerint milyen a pszichológia helyzete ma?
- Nem elég jó.

“Nem elég jó”. Hogy miért is? Egyszerűen azért, mert fontos, hogy a pszichológia ne csak a betegségek felől közelítse meg az embereket. Seligman nyomatékosítja, hogy a pszichológiának ugyanannyi figyelmet kellene szánnia az erősségekre mint a gyengeségekre és arra kellene törekednie, hogy az emberek teljes életet éljenek. Különbséget tesz a „kellemes élet”, és a „jelentőségteljes/értelmes élet” között. Megfogalmazása szerint a “kellemes élet” az, amit általában boldognak, „boldogságnak” gondolunk. Ez egy olyan élet, ami telis tele van pozitív érzelmekkel, nem jellemző rá a harc, a feszültség, a konfliktus, és megszerezhető benne, illetve megadatott mindaz, amiről az azt élő személy úgy gondolja, hogy magáénak szeretne és/vagy szüksége van rá. 

A “jelentőségteljes/értelmes élet” pedig kéz a kézben jár az önkifejezéssel, a produktivitás érzésével, sőt a mások jóllétét is szolgáló pozitív cselekedetekkel. Az értelmes életnek mindezeken túl elengedhetetlenül része a szorongás, a fájdalom, és az önvizsgálat élménye is.  Szinte elkerülhetetlen, hogy például amikor a boldogság témáját hozzuk be egy csoportba, minduntalan megjelenik az ahhoz fűződő pozitív érzelmek ellenkezője is, vagy az az emlék, amikor éppen elvesztettük a boldogságot, és könnyezünk, gyászolunk, sóvárgunk utána. Ahogy az életben is a dualitás, a fent és a lent, a fény és az árnyék tánca adja meg a teljességet. Amikor átkaroljuk, és kigyakoroljuk ezt a fajta önvizsgálatot, az magával hozhat olyan képességeket, mint a megnövekedett ellenállóképesség, a nehézségekkel való megbirkózás képessége,  és mindez beölelhet bármi fájdalmasat, olyan érzékeny eseményeket is, mint krízis, trauma, gyászfolyamat, veszteségélmények.

Összességében, ha a művészetterápiát nézem, akkor azt gondolom, ez egy izgalmas út mindkét értelemben is, a kellemes élethez, mert támogatón, önmegnyugtatón járul hozzá; és az értelmes élethez pedig azzal, hogy sok esetben megfoghatók általa az elkerülhetetlen kihívásaink, gyengeségeink, hiányzó láncszemeink.

Motiváció

Csikszentmihályi Mihály pszichológus, aki a “flow” fogalmának szülőatyja, mondta, hogy életünk során két erőteljes motiváció vezérel bennünket, amelyek a kreativitás szempontjából egész életünkön át relevánsak.

Az egyik motiváció az az emberi képességünk, hogy élvezni tudjuk a kreatív felfedezést (ez az, ami az evolúciós biológia szerint segített nekünk túlélni és virágozni), és élvezzük az önkifejezést.

A másik motiváció a kreativitásnak az a fiatalító és kellemes minősége, amely lehetővé teszi számunkra az önszabályozást, a relaxációt, és az érzelmi egyensúly helyreállítását, valamint az egészség és a jóllét érzését.

Az egészség szolgálatában

Stuckey és Nobel (2010) is leírják, hogy tulajdonképpen egészségjavító tevékenységet folytatunk amikor részt veszünk kreatív és alkotó folyamatokban, mert olyankor könnyebben tudjuk újra összekapcsolni az érzéseinket a jelentésükkel, sőt megtalálhatjuk az identitásunkat, és megnyílik előttünk a gyógyulásunk lehetőségeinek tárháza.

Röviden a művészi vagy kreatív önkifejezésre való hajlandóságunk és kíváncsiságunk  - akár egyénileg, akár csoportban alkotunk - a rugalmasság, a pozitivitás, az  öröm, a személyes jelentés, és az egészség szolgálatába állítható. Mindezek olyan segító erők, amik megtámogathatnak minket abban is, hogy ellenállóbbak legyünk, amikor bizonyos életesemények kihívást jelentenek.

Pozitivitás

A művészetterápiás csoportok nem csak a kreatív önkifejezést segítik elő, hanem a kapcsolódást a közös élményeken és a közösségen keresztül; továbbá közben az önmagunk és mások iránti együttérzésre is összpontosítunk; a csoport bizalmi légköre olyan felületet, gyakorló teret biztosít, ami arra ösztönzi a résztvevőket, hogy legyen bátorságuk elmondani történeteiket, igazságaikat, vágyaikat az alkotásaikon keresztül.

Fontosnak tartom, hogy mindenki a saját tempójában vegyen részt, és kísérletezzen a kreatív önkifejezés kibontakoztatásával, és a belső folyamatainak megosztásával, valamint éljen a lehetőséggel, hogy inspirációt kapjon másoktól.

Akkor is, amikor fájdalmas élményekről és emlékekről számolnak be a csoporttagok, vagy ezekről kommunikálnak a vizuális képeik, a művészet és az alkotás a pozitivitás érzését is ugyanúgy megadja számukra.

Vigaszt nyújthat az, hogy az alkotás képes kivonni a személyes küzdelmekből, és a figyelem nem csak a negatív, de egyúttal a pozitív érzésekre, a kikapcsolódásra és az önfelfedezésre, valamint “aha-élményekre” is ráirányul. Levonható így az a következtetés, hogy alkotni egy olyan élmény, amely magában foglalja a fájdalom pozitivitássá alakításának lehetőségét, valamint változatos, kalandos és kreatív úton vezet el mind a “kellemes” mind az “értelmes élethez”.

(Felhasznált forrás: Shelley Klammer, Cathy Malchiodi)

Megérintő volt hallgatni egy csoporttag megküzdését, aki a 40-es éveinek közepén, a válási krízisének mélypontján odahaza naponta montázsolt, bevallása szerint, nem csak az alkotás oldó folyamata segített számára, hanem az is, hogy mindeközben megismerte a saját szimbólumait is, emellett erőt és inspiraciót kapott az újrakezdéshez. Elmondása szerint nem mindig volt értelmes, ami kialakult egy-egy képen, de néha elképesztő nagy meglepetések érték “Az első elköltözésemkor csak ültem az üres idegen szobában és néztem ki a fejemből, és nem értettem, mi a frászt csinálok, mire "pazarlom" az energiámat, aztán rájöttem, hogy kimontázsoltam, hogy épp égetem el az előző életemet”.

Próbáljátok ki, csoportban vagy otthon, nektek melyik az a művészi eszköz, ami segíthet feldolgozni, jól lenni, kreatív énetekre rámosolyogni?