Elengedni a múltat, mosollyal fordulni a jövő felé? (2.)

Ahogy szeretett tanítóm, Wilbert Alix mondta: 

"You cannot transcend anything you haven't fully experienced." 

Vagyis, semmin nem tudunk túllépni, amit nem tapasztaltunk meg a maga teljességében. Ezt én nem csupán általánosságban a személyiségünk, a tudatunk fejlődésére értelmezem, és élem, hanem annak minden egyes szükségszerű pozitív és negatív, apró részletére is.

Ezért is érzem igaznak Wilbert fent említett mondatát a gyógyítandó és sérült részeink fájdalmára is. Bízom benne, hogy tudatos gyakorlással, ki-ki a maga tempójában, eljut megélésben is oda, hogy a vissza-visszatérő fájásokkal szembenézve képessé válik együtt lenni a sérült részekkel, fájdalmas élményekkel, s végül realizálni azt, mennyire nem egyedül csak bennünk zajlik mindez, és képes lesz  átölelni és együttérezni ezekkel a fájdalmakkal. Biztosan észrevetted már te is, mennyire együtt tudsz rezonálni, mennyire "érted" (nem elmével) azt a másik embert, aki hasonlóban szenved, amiben te, és te is úgy éled meg a kapcsolódást vele, hogy végre valaki megért, lát, a figyelmével vagy éppen fizikailag is átölel téged, és mindazt, amiben most vagy.

Hogyan gyógyíthatók a múlt sebei, fájdalmai?

A következő 3 lépést ajánlom meg, és akármilyen egyszerűnek hangzik, épp az ellenkezője igaz. Nehéz.

Nem 3 pillanat, nem 3 perc, nem 3 hét, és sokszor nem is 3 hónap. Tudatos gyakorlással viszont eljuthatunk oda, hogy bizonyos helyzetekben akár rövidebb idő is elégséges lesz.  

1. Lépés - Elköteleződéssel. Elkötelezetten, kimondod magadnak, hogy nem elkerülöd, és nem is elengeded a múltat és annak fájdalmas élményeit, bármi legyen is az (veszteség, szakítás, gyász, bántalmazás, elhagyás, elárulás, megalázás stb) hanem a benned megérett belső szándékkal beleállsz abba, hogy GYÓGYÍTOD a múltat. Tulajdonképpen ez az, ami a "munka" 80-90% részét lefedi. Mert minden erőddel, és figyelmeddel arra koncentrálsz, tudván, hogy nem lehet, és nem érdemes elmenekülni, mert az nem az autentikus út lenne, és úgy a múlt nehezét akár évekig is cipelheted még magaddal, mert a gyógyulás nem fog végbemenni.  Köteleződj el, mondd ki magadnak: "Nem hunyok szemet a gyógyulás felett, tartson az akár napokig, hetekig, hónapokig, évekig, s akármilyen fájdalomban is teljen el ez az idő, gyógyítom, amit gyógyítanom szükséges."

2. Lépés - Beszélgetés az egoval. Nem, nem leszel bolond! Vannak felismeréseink, amikor is felszínre jönnek például olyan bántalmak, amiket csak felnőttként realizálunk, akár terápia, módosult tudatállapot, ayahuasca szertartás, önismereti munka, vagy tanító kapcsolataink során. Ezekről ilyenkor elhisszük, hogy ha már felismertük, megfogtuk, értjük, és meg is dolgoztuk őket, feloldottuk őket. Mindeközben annyi történik velünk, hogy a tudatosítás után az ego hasonló helyzetekben figyelmeztetni fog, hogy veszély van, "ne menj oda, ne állj szóba, ne létesíts kapcsolatot, ne tedd meg" stb jeleket küld. Védelmezni igyekszik, hogy ne kerülj bele hasonló helyzetbe, hogy aztán újra megéld a fájdalmat, hisz túl sok lenne neked ez újra és újra. Ez is elkerülés. 

Ha tudod, érzed, hogy az ego kontrollja, védelme tart vissza/meg, jusson eszedbe, hogy képes vagy az egot megnyugtatni, és biztosítani számára, hogy amit te most teszel, az szükségszerű, és mind a test, lélek, szellem profitálni fog belőle. Szeretettel és együttérzőn tedd, akár úgy, hogy beszélsz magadhoz, vagy mantrázol, "Minden rendben van, szükségem van rá, hogy végigcsináljam, ez az én legnagyobb hasznomra fog válni, ez a gyógyulás szükségszerű. Ezt követően felszabadultan tudok majd élni, és biztonságosabban létezni az életben." Alan Watts azt mondaná erre, hogy nocsak az ego beszélget egy jót saját magával. Mégsem egészen így történik, mert valahonnan az ego mögül érkezik ez a beszéd, olyan tudatosságból, amiben megtalálható a biztonság, és a bizalom. Az ego ledobja a páncélját, mert pontosan a biztonságérzésre vágyik, amint ez megvalósul, megengedi a gyógyuláshoz vezető utat.

Úgy képzeld el ezt a beszélgetést, hogy ilyenkor úgy beszélünk, mintha egy sérült, bántalmazott kisgyerekhez szólnánk. Megnyugtatjuk. Minél inkább megnyugtatod az egot, annál mélyebben enged majd belemenni a gyógyulás folyamatába.

MIt tegyél? ÜLJ LE A MÚLTADDAL. Tényszerűen lásd meg, ami van! Igen, ülj - le - a - múltaddal, hogy észrevedd, ami van. Mi az, ami veled valóban történt? Ami benned, magadban, befelé történt, ne keress okokat, nem az a lényeg, hogy kívül, mi történt, s az sem fontos, hogy a másik mit tett veled pl. elhagyott a párod. Neked mi és miért fáj? A lényeg most az, hogy az események hatásásra benned mi történik. Mi az a motiváció, ami miatt ragaszkodsz ahhoz, ami már nincs. Legnehezebb része a folyamatnak, főleg ha nagyon érzékeny, vagy empata vagy. Extrém fájdalommal is járhat, hiszen mindez hasonló élmény ahhoz, mint amikor a tűzbe tesszük a kezünket. De tudod, hogy megcsináltad már az első lépést: megengedted magadnak, hogy belemenj a gyógyulás folyamatába, lenyugtattad az egot, ami lecsendesedett és bízik. 

Most ülsz, ebben a csendben, és biztonságban. s tudod, a következőket "elindulok befelé, megyek befelé, be a sebembe, a múltbéli fájdalmas élménybe. Amiről azt hittem eddig, hogy már rég meggyógyult, de ez nem teljesen igaz. Nagyon finoman közelítem meg, finom vagyok hozzá, nem hirtelen felszakítom a sebemet, mert akkor az újra vérezni kezd." Ahogy mész bele gyengéden ezekbe a sebekbe, egyre intezívebbé válnak, egyre jobban átéled őket, de maradsz velük. Ülsz velük, ülsz bennük. Helye van, hogy szomorkodj, hogy sírj, hogy elfájd a veszteséget, amivel most együtt vagy (pl. lehet, hogy gyerekként/ felnőttként elveszítetted az ártatlanságodat, a bizalmadat, a hitedet stb)

FOGADD EL: Kapcsolódj a  fájdalommal, dühvel, szomorúsággal, kiszolgáltatottsággal, egyedülléttel, vagy akár többféle érzelemmel is egyszerre. Egyiket se lökd el magadtól, s ne is tagadd le. Ha segít, akár beszélhetsz  is hozzá, ezzel nőhet a bizalmad, ha pl megszemélyesíted, mert beszélsz hozzá, a lényeg, hogy ne ignoráld, ne vágd el. Mi zavar benne?

ÖLELD ÁT: bármit, ami feljön, mindegy mi az, mert az a TE RÉSZED, a te csodálatos lelked része, mindegy mi történt veled, öleld át, mert nem kívül van, hanem benned, a részedként. Ez nem fog bántani. Öleld át, szeretettel.

Ugyanarról szól ez, mint az, amikor elfogadjuk, hogy a halál az élet része. Bármilyen veszteséggel ülsz most sirasd meg, gyászold el, akár párkapcsolat, akár gyerekkori bántalmazás, hiány stb.

Igen gyakori ez elengedés nehézsége pl. a párkapcsolatok megszakadásakor. Sokan rekednek meg félelemben, mert úgy vélik, hogy amikor szétmegyünk egy párkapcsolatban, ahol erős lélekkapcsolatot éltünk meg, nem akarunk igazán átmenni a gyászfolyamaton. Elutasítjük a gyászfolyamatot, mert attól félünk, ha elgyászoljuk a lelki társat, és végleg elengedjük, akkor soha többé nem jön vissza; inkább együtt akarunk lenni vele, mert köztünk annyira erős lelki kapcsolat van. Mégis, ha vissza szeretnél találni a párodhoz, muszáj akkor is gyászolnod. Ha újra össze is találkoztok, akkor már nem pontosan ugyanaz a 2 ember találkozik össze. Ezért a régit kell elgyászolnod, vagyis menj végig a gyászfolyamaton, sirasd, nyüglődd, fájd el, és ezzel gyógyítsd a múltat, magadat, s akkor leszel képes új jövőt is építeni.

Minden akkor történik, amikor történnie kell.

Energetikailag: ha nem gyászolsz, visszafojtod az energiát az energetikai rendszerben, és stagnálás jön létre. Elakad az energia, az érzelmek, és a gyógyulási folyamat. Az energia pedig nem szeret stagnálni, mozgásban kell lennie, mint a folyó, ami az óceán felé tart.

Ez a "Circle of life", hagyd mozgásban. Persze bele is fáradhatsz a gyógyulás folyamatába, vagy a nehezségekkel való újra együttlétbe, esetleg türelmetlenné is válhatsz, de ne számold a napokat, meddig tart. Ha feljön egy múltbéli érzés, megvan az elköteleződésed, a megengedésed, s csak ülj le, bármikor, bárhol, ahol megteheted, s legyél együtt ezzel az érzéssel. Az is lehet, hogy 20 percet, az is lehet, hogy 3 órát ülsz benne, csak legyél vele. Más energetikát fogsz magadban észlelni másnap. Ha nagyon spirituális vagy, betöltheted fénnyel, vagy bevihetsz bármilyen számodra működőképes spirituális gyakorlatot emellé.

3. Lépés - TONGLEN - Ez egy buddhista gyakorlat. Gyönyörű, intuitív. Lehet hogy már meditáltál, mikor is kilélegzed a negativ energiát, és beszívod a pozitívat. A tonglen ennek pont az ellenkezője. 

Elkezded észrevenni, hogy a fájdalmad, nem csak a tiéd. Pl szex abúzus kapcsán: valaki ezen a bolygón, ugyanezen megy át, legalább 1 ember, ezen a Földön ugyanezt átélte, amit én. Érzed, hogy a fájdalmad, nem csak a te fájdalmad, ez a gyakorlat megmutatja, nem az egyetlen vagy, aki ettől szenved, és nem kell tudnod, ki az a másik, de amint ezt felismered, megnyílik a szíved, megjelenik az empátia, belélegzed a másik és a saját fájdalmadat, majd kilélegzed a szeretetet, az empátiát, az alázatot, az együttérzést. A légzést mindenkire gondolva végzed, aki ezen keresztülment, beleértve magadat is.

A tonglen részletes leírása: Tonglen gyakorlat | Zentai Anna

Ha nagyon elkötelezett vagy, és elegendő erőt érzel hozzá, akár minden nap is végezheted ezt a légzést és intuitív gyakorlatot, ezzel segíthetsz magadon, másokon és akár a bolygón.

Mitakuye Oyasin (All Are Related) (Minden a rokonom)

Elengedni a múltat, mosollyal fordulni a jövő felé? (1.) - EgyüttArt (blog.hu)